Archive for the ‘könyv’ Category
Posted by merras on
május 23, 2012
Néhány hónappal ezelőtt végigolvastam a Collins-féle Éhezők viadala-sorozatot, múlt héten pedig belevetettem magamat az Ender árnyéka című regénybe, aminek aztán az Kindle jóvoltából a folytatásait is ledaráltam egy pár nap alatt. És bár tudom, nem biztos, hogy van bármiféle alapja a két mű / sorozat összehasonlítgatásának, még kevésbé biztos, hogy korrekt dolog egy ilyet megtenni… de valami miatt az agyam mégis hasonlítgatni akarja a kettőt egymáshoz.
Valahol ugyanis az zavar, hogy a Hunger Games-trilógia körül nagyságrendekkel nagyobb a felhajtás, mint a Végjáték körül valaha is volt. Mert bár a sci-fi kedvelő publikum jelentős része (köztük én is) a zsáner meghatározó művének tartja Orson Scott Card klasszikusát, nem érzékelem azt, hogy ki tudott volna törni a ketrecből. Pedig a Végjáték egyike azon sci-fi regényeknek, amit bátran a kezébe lehet adni azoknak is, akik esetleg előítéletesek lennének a sci-fivel szemben. Ez dettó igaz az Ender árnyéka című regényre is.
Ezek ugyanis nem annyira fajsúlyosan sci-fik, mint inkább állati jó regények. Amiknek történetesen van némi scifista alapfelvetésük.
A Hunger Games a maga nemében szintén jól megírt mű, olvastatja magát, de nekem valahogy nagyságrendekkel felszínesebb az egész. Pedig valahol mégiscsak vannak hasonlóságok a kettő között: legalábbis mindkettőben gyerekek , tinédzserek szerepelnek. Valahol mindkettőben az a lényeg, hogy ezek a karakterek hogyan viszonyulnak egymáshoz, mihez kezdenek egymással.
Csak ebben a lényegben mintha Card nagyságrendekkel jobban tudna írni: nekem sokkal tartalmasabbnak tűnik a dolog.
És nem mintha le akarnám becsülni annak a tragikumát, amikor mindenféle gyerekek gyilkolják le egymást… de a megvalósítás különbségei miatt sokkal jobban átérzem a Hadiskola eseményeinek tragikumát. Szörnyű, de az ötödik legyilkolt gyerek után a hatodik, hetedik, tizedik legyilkolt gyerek már nem váltja ki azt a tragikus érzést, amit egyébként kéne – már csak azért sem, mert papírmasé-figurák azok, akik gyilkolják egymást a Viadalon. Ezzel szemben sokkal élőbb, sokkal zavaróbb és idegesítőbb, amikor Endert utálják sokan – pusztán azért, mert sikeres. Amikor a tanárok minden egyes nap összeeresztik Ender csapatát a gyakorlóteremben egy szimulált harcra – az valahogy sokkal felháborítóbbra sikeredik, mint amikor a Viadal játékmesterei csalnak a játéktérrel.
Orson Scott Card kisebb és hihetőbb akciókkal, eseményekkel tud több érzelmet kiváltani (legalábbis bennem), mint ahogy Collins meg tudja fogni a “gyerekek gyilkolják egymást”-témakört.
Lehetne azt gondolni, hogy a Hunger Gamesnek nem én vagyok az elsődleges célközönsége: lehet azt mondani, hogy 5-10 évvel idősebb vagyok már annál, hogy igazán élvezni tudjam. De elvileg a Végjátéknak is meg lenne az a lehetősége, hogy ugyanezt a célközönséget ugyanígy elkábítsa. De lehet, hogy egy-két év múlva, amikor jön a filmváltozat, akkor beindul a kiadói, stúdiói marketing gépezet, és akkor majd ez fog a csapból is folyni.
Posted by merras on
szeptember 29, 2011
Szépen elfeledkeztem arról, hogy egy éve, 2010. szeptember 17-én megérkezett hozzám az Amazon Kindle. Még aznap, azon lendülettel írtam egy gyors tesztet róla, amiből kiderült, hogy az első pillanatban beleszerettem a kütyübe.
Kütyümániás vagyok, könnyen beleszeretek kütyükbe, de a Kindle volt mind a mai napig a legtartósabb szerelem.
Sokkal jobban beleszerettem, mint például az okostelefonomba, pedig az drágább is volt, jellegéből fakadóan nyilvánvalóan sokkal többször használom, és állatira hasznos – nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat nélküle.
De a Kindle az más, a Kindle az az olvasáshoz kapcsolódik, valahogy sokkal gyorsabban és könnyebben pakolódnak rá a pozitív érzelmek.
Nem vontam pontos mérleget az elmúlt egy évről, de azért sokat köszönhetek neki:
- sokkal több könyvet elolvastam, mint a megelőző évben
- rákaptam az angol nyelvű olvasásra is: költséghatékonyan és azonnal be tudom szerezni az angol nyelvű irodalmat, a megrendelem + szívom a fogamat, mert szállítással együtt drága a könyv + várok, hogy végre megérkezzen folyamat jelentősen redukálódott. Megveszem és olvasom – tök tuti. Kinyílt a világ, bár az csalódást keltő, hogy a hírek ellenére a külföldi sci-fi egy jottányit sincs előbbre, mint a magyar.
- felgyűlt egy csomó magazin (Lightspeed, Asimov’s, Analog és még egy pár), amiket nem volt időm / ingerenciám elolvasni. Impulzusvásárlás / impulzuselőfizetés rulez, de bizony novellákat nem olvastam sokkal többet, mint korábban. Darabszámra igen, arányaiban nem: nem tudom, miért, de valahogy a regények jobban megfognak. Több kiadótól visszahallottam egyébként, hogy a novellásköteteik nagyságrendekkel rosszabbul fogynak, mint a regényeik, és sose értettem, hogy ez miért van. Érteni most sem értem 100%-ig, de magamon is tapasztalom a tüneteket.
- elindult az SFportal E-Book. Ha tavaly nem rendelem meg a Kindlet, akkor tavaly nem indult volna el a sci-fis e-book kiadásunk. Előbb-utóbb biztosan elindult volna, mert egyébként mindig is hittem abban, hogy az e-kiadásé a jövő. De a Kindle kézbevétele és használata megadta a végső lökést – annak a bizonyítéka volt ugyanis, hogy a technológia megérett arra, hogy ebbe bele lehet már vágni.
Ennyi sok szép élmény, és elképzelhető, hogy hűtlen leszek ehhez a csodálatos eszközhöz.
Ma ugyanis kijött az ÚJ Kindle. Olcsóbb, áramvonalasabb, könnyebb.
Nincs rajta billentyűzet, ez sokat lefarag a súlyából, nem mintha túlsúlyos egyéniség lenne a K3. Emiatt vékonyabb, rövidebb is, ami a hurcolászásnak segíthet.
Megrendeltem, aztán meglátjuk – elvileg valamivel rövidebb az üzemideje (gondolom, a kisebb méretbe kisebb teljesítményű aksi fér csak bele), és feleannyi könyv fér el csak rajta. Ami így is nagyságrendileg 1400 db.
Néhány hétig párhuzamosan fogom tesztelni a régi és az új Kindle-t. És meglátjuk, melyiket fogom megtartani. Kíváncsi vagyok én is az eredményre, hogy melyik marad meg velem. Hűséges leszek-e, vagy elcsábít egy új szerelem?
Kettejük versenyének szerencsére nem lesz vesztese: egy ennyire jó e-könyv olvasó sosem válhat feleslegessé, az egyiket oda fogom adni valakinek ajándékba, szerintem imádni fogja, akármelyiket is kapja. (Jelentkezni felesleges, már megvan, hogy ki fogja kapni.) Valószínűleg igen egyszerűen és gyorsan eladhatnám mondjuk a Vaterán, de rájöttem, hogy az elmúlt 10-15 évben kütyüt sosem adtam el. Ha új telefont vettem, akkor a régit azt vagy elraktam tartaléknak a fiókba, vagy odaadtam valakinek, akinek épp szüksége volt rá. PC-t, vagy PC-alkatrészt, ha feleslegessé vált, szintén vagy megtartottam tartaléknak, vagy odaadtam ismerősnek, barátnak, akinek jól jöhetett.
Anyagilag lehet, hogy állati pazarlónak tűnik a dolog, de olyan cuccal, amivel lehúztam egy-két-három éveket, nem bírom megtenni azt, hogy csak úgy eladom. Az olyan lélektelen lenne. Mintha a szerveimet adnám el.
Ráadásul olyan áron, amennyiért biztos, hogy nem éri meg eladni. A technikai cuccok iszonyatosan gyorsan avulnak el (bár a Kindle az speciel olyan, ami valamennyire tartja az értékét, ha az árát nem is), és ha csak fél évig használok valamit, akkor már a harmadát éri csak, de maximum a hatodáért tudnám eladni. Ez így meg nem éri meg. Akkor inkább odaadom valakinek, akiről tudom, hogy jó hasznát fogja venni. Akkor az jófejség, nem pedig anyagi bukta.
Nah mindegy. Izgatottan várom az új Kindle-t is, szerintem az Amazon megint gurított egy hatalmasat vele, és persze megint egy jelentőset rúgott az árakba is – úgy, hogy azért a régi Kindle-ök árát is sikerült fenntartania. A 109 dollár – amiért Európába rendelhető -, az még mindig nem a lélektani 100 dolláros határ alatti összeg (az amcsiknál van reklámos változat azért, 79 dollárért), de közeli. Bízom benne, hogy ez az összeg itthon is egy újabb kört fog jelenteni, akinek már megéri az e-book olvasó vásárlás.
Elvégre ez már tényleg maximum 10 papírkönyvnek az ára.
Posted by merras on
július 22, 2011
Igen, továbbra is sci-fi mániákus vagyok, és továbbra is e-könyv mániákus is egyben. És a kettőt egy újabb elképzelésben házasítom – meglátjuk, sikerül-e rajtot venni.
Az SFportal E-Book célja az, hogy a magyar rajongók számára tegyük elérhetővé a sci-fi irodalmat – első körben a magyar szerzők műveit, mert a külföldi jogok megszerzése eléggé macerás. Az új project viszont homlokegyenest az ellenkezője a meglévőnek: tegyük elérhetővé a magyar sci-fi irodalmat a külföldiek számára.
Ha három évvel ezelőtt találok ki ilyet, akkor problémák sokaságával találtam volna szemben magamat: vagy külföldi kiadót kellett volna keresnem, és meggyőznöm egy bejáratott, nagy nevet, hogy márpedig van olyan szerző, akit érdemes kiadni… persze rizikózva ezzel a fordítási költséget, ami lehet, hogy kiadás hiányában sosem térül meg… vagy még nagyobb anyagi ráfordítással saját kiadót alapítok, és így indulok el a külföldi terjesztés rögös útján.
A Kindle mindent megváltoztatott. Adva van egy globális piac, ahova sokkal könnyebb belépni, mint eddig bármikor. Nem kell olyan külföldi kiadókat győzködni, akik igazából elvannak a saját amerikai / angol szerzőikkel, nem kell saját pénzen tízezres nagyságrendben kinyomtatni a könyveket.
Maradt a fordítási költség, mint megkerülhetetlen tényező – és aztán e-könyvként kiadva az adott műveket, szerencsét lehet próbálni a globális piacon. Az Amazon Kindle rendszerében elsősorban.
Adva van egy pályázat, ahol meg lehet nyerni az első egy millió forintot.
Meg akarom nyerni, mert vannak olyan írók és olyan művek magyarul, akik/amik megérdemelnék a lehetőséget, hogy világszinten bemutatkozhassanak.
F. Tóth Benedek készített egy ragyogó Németh Attila interjút, ahol szóba került a külföldi kiadás kérdésköre is.
SFportal: Kortárs sci-fi kiadót, magyar sci-fivel az ajánlatában én még nem láttam közöttük.
Ez igaz. A magyar szerzőknek nem könnyű megvetniük a lábukat külföldön. Másrészt, ha megkeresnénk egy külföldi kiadót, hogy itt egy zseniális magyar sci-fi, szeretnénk kiadni külföldön is, akkor azonnal elkérik az angol fordítást, ami alapján el tudják dönteni, hogy megéri-e nekik a befektetés. A magyarok viszont ilyenkor csak állnak, mert nincs angol fordítás.
SFportal: Mennyibe kerülne egy regény angol fordítása?
Változó, regénytől is függ. De mindenképpen több százezer forint.
SFportal: Egy kiadónak nem érne meg egy próbát ennyiért lefordítani?
Talán. Ez viszont nem ennyire egyszerű, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a regény megjelenne külföldön is – legyen a mű bármennyire kiváló.
SFportal: Nem lehetne összeülniük a magyar kiadóknak, hogy végigbeszéljék ezt; hogy találjanak legalább egyetlen könyvet vagy szerzőt? Egy asztalnál a például a Metropolis Média, az Agave, az Alexandra, a Tuan, a Delta, vagy bármelyik kiadó, amelyik sci-fit is kiad…
Mindenki tudna mondani egy könyvet, de aligha születne konszenzus. Egyébként még abban is kételkedem, hogy egy asztalhoz lehetne ültetni mindenkit.
SFportal: Ez nem éppen optimista hozzáállás.
Nem az. A magyar piac ugyanis olyan kicsi, hogy ha valaki kinyújtja a kisujját, valaki biztosan támadásnak veszi, kihívásként értelmezi.
Jó lenne, ha sikerülne bebizonyítani Attilának, hogy – bár egyébként jól látja a helyzetet -, mégis van kiút, méghozzá az e-könyvek birodalmán át. Az indítást pedig pont meg lehetne csinálni ebből a megnyerhető 1 millió forintból: meg lenne a fordítás díja, és némi marketing költségvetés is kitelne belőle.
Ha megnyerjük ezt a pénzt, akkor két kiadvánnyal indítanánk: egy olyan antológiával, ahova meghívnánk a legjobb magyar SF írókat, bemutatva a magyar sci-fi paletta összes színét. És egy regénnyel, amit egy nyilvános pályázaton választanánk ki, részben a közönség javaslataira építve, részben pedig egy olyan zsűrire, amely tagjainak a szakmai hozzáértése elismert.
Hogy pontosan hogyan működne ez a pályázat, arról egyelőre ne kérdezzetek: bár persze időről-időre átpörög a fejemben néhány gondolat ezzel kapcsolatban, nem akarok ezzel foglalkozni. Azon a hídon akkor megyünk át, ha odaértünk – és most az a fő cél, hogy odaérjünk, ezért kell teljes erőbedobással küzdenünk.
A hídig pedig két mérföldkő van, merthogy a pályázat két fordulós: az első forduló 10 legtöbb szavazatot szerző ötlete megy tovább a második fordulóba, ahol aztán a legjobb elképzelésé az 1.000.000 Ft.
Ha ez sikerül, akkor lehet gondolkodni a pályázaton, a pontos lebonyolításon és egyebeken – mindenesetre a terveim szerint a “több szem többet lát”-elve alapján az SFportal szerkesztőségén kívülről vonnék be szakértő szemeket. A cél az, hogy két olyan kiadványt adjunk ki, ami a lehető leggyorsabban visszatermeli a költségeit – hogy aztán újabb magyar szerzők kapják meg az esélyt.
Addig a hídig azonban sok lépés van, és ha szerintetek is jó lenne elérni a célt, akkor nektek is kell tennetek naponta egy lépést – naponta egy szavazatra van szükségünk minden sci-fi rajongótól.
ERRE A LINKRE KATTINTVA lehet leadni napi egy szavazatot. Többen panaszkodtak, hogy túl sok jogosultságot kér a Budapest Bank facebookos szavazó alkalmazása – de ez ne tántorítson el titeket. A játék lezárultával ezek a jogosultságok visszavonhatóak, viszont ha nem kapunk elegendő szavazatot, akkor nem hiszem, hogy túl sokan hozzánk akarnának vágni 1 millió forintot.
Úgyhogy szavazzatok – naponta egyszer lehet, és érdemes is!
Posted by merras on
január 14, 2011
Meg egyáltalán, ezt az egész e-könyves bizbaszt.
Pl. “e-könyvolvasó”, vagy “e-könyv olvasó”, vagy “e-könyv-olvasó”? Melyik írásmód jelenti azt a hardwaret, amin olvasunk, és melyik jelenti azt az embert, aki e-könyvet olvas?
“E-könyv kereső”, vagy “e-könyv-kereső”, vagy “e-könyvkereső”? Az egyik egy olyan kereső alkalmazás, mint a Google, csak e-könyvekben keres. Az “e-könyvkereső” nekem olyan könyvkeresőt jelent, ami elektronikusan működik, de papírkönyveket/-ben keres, de lehet, hogy az én nyelvi logikám hibás.
A probléma egyébként egy fapados e-könyv-kereső(?) elindítása kapcsán merült fel. Egy megoldási logika a problémára pedig az indexes korrektorblogban.
Posted by merras on
december 9, 2010
Előbb felmerült a kérdés, mint vártam, de nem lepődök meg rajta – érett ez már egy ideje. A magam részéről az Avana listáján, meg közgyűléseken is próbálkoztam már bátortalan felvetésekkel, hogy előbb-utóbb foglalkozni kellene az üggyel.
Ez pedig ugye az e-könyvek jelölhetősége a Zsoldos Péter-díjra.
Lehet-e, kell-e lehetőséget adnunk arra, hogy a direkt e-book formátumban kijövő, papírverzióval nem rendelkező regények, novellák is indulhassanak a Zsoldos Péter-díjért?
A kérdés több ok miatt is egyre sürgetőbb.
Az egyik az, hogy szerintem az új tehetségek bevezetésének egyik legkevésbé rizikósabb módja az e-könyv. Az elmúlt években láthattunk több próbálkozást is új, ismeretlen, elsőkötetes szerzők kiadására. Az egyetlen, aki kritikai sikert tudott elérni, az Csepregi Tamás volt, a Szintetikus álom című kötetével – igaz, ő egyből Zsoldos Péter-díjat és Encouragement Awardot is kapott. A kritikai siker viszont nem jár együtt az automatikus anyagi sikerrel, és akkor finoman fogalmaztam.
A papírkönyves piac arra kondicionálja a kiadókat, hogy ne akarjanak rizikózni, márpedig egy papírkiadás nyomdaköltsége alsó hangon is 500 000 Ft. Egy új szerző bekerülési költsége tehát magas, a sci-fivel foglalkozó kiadók pedig nincsenek úgy eleresztve anyagilag, hogy szívesen bevállalnák a kockázatot. Nem is várható el tőlük, mindenki a túlélésre játszik.
Tehát, ha új tehetségeket akarunk bevezetni, ahhoz megfelelő kockázati tőke hiányában a legköltséghatékonyabb és legkevésbé rizikósabb út az az e-könyvek birodalmán keresztül vezet.
Merthogy legfeljebb 2-3 év, és birodalom lesz az egyelőre még mikroszkopikus magyar e-book piacból. Az SFportal E-Book az első fecskék egyike, én azt tippelném, hogy jövőre gombamódra elkezdenek szaporodni a hasonló e-book kezdeményezések. Egyelőre még kevés a dedikált e-olvasó eszköz, de az okostelefonok és a tabletek piacával együtt dinamikusan fog növekedni. A növekedés pedig magával fogja vonzani az új szerzők megjelenését is.
Ha Csepregi Tamás nem papírkönyvben jelenik meg, hanem csak idén az SFportal E-Bookon publikálta volna a művét, akkor a jelen szituációban el lenne vágva a megmérettetés esélyétől, már ami a Zsoldos-díjat illeti. Jelen gondolatmenetben nem az a lényeg, hogy megnyerte-e volna a díjat, avagy sem – hanem az, hogy a startvonalhoz sem állhatott volna érte.
Idén még nem tudok olyan sci-fi regényről, ami csak e-bookban jelent volna meg – de jövőre lesz. Már csak azért is, mert az SFportal E-Bookban tervezünk is friss műveket, már az első negyedévben. Ha valaki azt mondja, hogy emiatt hazabeszélek, amikor szeretném, hogy lehetőséget kapjanak a Zsoldos-díjra a szerzők, azzal nem szállok vitába – bár nem ez a célja a dolognak. Szerintem érdemes lenne rendezni ezt az ügyet, mielőtt akkut problémává válik – azért, hogy minden kiadónak és szerzőnek meg legyen az esélye.
2011 az utolsó esztendő, amikor erre még úgy van lehetőség, hogy nem zártunk ki senkit – a jövőre megjelenő sci-fi e-könyvek így a 2012-es megmérettetésen már tudnának indulni.
Van ez a jelenlegi rendszer, amely szerint 500 kiadott (print-on-demand esetében 500 eladott!) példány esetében jelölhető egy-egy mű, amivel kétféle probléma van: egyfelől, igazságtalannak tűnik nekem, hogy míg egyes szereplőktől kiadási példányszámot várunk, másoktól eladásit. Másfelől viszont, mivel az Avana kezében nincs semmilyen egyéb lehetőség, ezért amúgy is bemondásra kell elhinniük a példányszám kérdését. E-book esetében a kiadási példányszámnak ugyebár nincs értelme, de az eladott példányszámot még kevésbé tudná ellenőrizni egy civil szervezet.
Nyilvánvaló, hogy nem célszerű minden házilag publikált és netre esetlegesen ingyenesen feltöltött kéziratot a zsűri elé engedni – merthogy a zsűri kapacitása is meglehetősen véges, és nem akarjuk, hogy a harmadik amatőr írás után kiégjen az összes agysejtjük, az ötödik után pedig az öngyilkossági statisztikát rontsák. Azt gondolom, hogy valamiféle előszűrésre szükség lenne tehát: akár olyan formában, hogy egy megfelelően tág csoport (szerkesztők, olvasók, bloggerek, Avana-tagok) kezébe kerül a jelölés joga, akár úgy, hogy valamiféle előzsűrizés keretében kiszóródnak az olvashatatlan, értékelhetetlen írások.
Nem tudom, nincs nálam a bölcsek köve továbbra sem – mindenesetre szerintem a problémáról és a megoldási lehetőségekről ideje elkezdeni a beszédet. Kevés időnk van rá. Valamint: mely más díjnak kellene úttörőnek lennie, mint egy science-fiction díjnak?
