Januárban újfajta menüvel kísérletezik a Burger King, adta hírül a cég hazai képviselete.
Az Egyesült Államokban már nagy sikert aratott ugyanis a gyerek menük mintájára kitalált DVD menü - minden héten más-más filmet lehet kérni a DVD Whopperhez.
Januártól a hazai Burger King éttermekben Firefly lemezekkel lehet kérni majd - heti “folytatásokban” 4-4 epizód lesz rajta a korongokon a külföldön kultikussá emelkedett sci-fi sorozatból.
Február végén pedig jön a Serenity mozifilm is - a korongon Joss Whedon és a sorozat főszereplőinek kimondottan a magyar rajongóknak küldött videóüdvözletével.
A karácsonyi ünnepeket a wookiek bolygóján, a Kashyyykon töltöm épp, onnét szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni.
Najó, nem is. A Star Wars történelmének legkínosabb balfogása minden bizonnyal a gyűjtők körében immáron felbecsülhetetlen értékkel bíró Star Wars Holiday Special volt - egy egyszeri, humorosnak szánt tévéműsor, az első Star Wars film főszereplő gárdájával. Az első vetítés egyben az utolsó is volt, a Lucasfilm azóta is ül a felvételeken, és igyekszik úgy tenni, mintha nem is létezne.
Ebből következik egy kis részlet Leia hercegnő karácsonyi Vuki Élet Napja énekével. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Bár nem voltam az előzménytrilógia kimondott rajongója, valahogy mégis kíváncsi voltam a harmadik epizód folytatásaként beharangozott Sötét Nagyúr (eredeti címén: Dark Lord - The Rise of Darth Vader) című regényre. A harmadik epizóddal kapcsolatban kettős érzéseim voltak eleve: amikor még csak a regényváltozatot olvastam pár nappal a bemutató előtt, akkor nagyon jónak tűnt az egész - míg a moziban elborzasztott a végeredmény. Akkoriban is leírtam: egy professzionálisan működő író hatékonyan felhasználva a rendelkezésére álló írói eszközöket, sokkal jobb eredményt ért el, mint Lucas, aki egész egyszerűen nem annyira jó rendező, mint kellene.
A Sötét Nagyúr nem egy zseniális regény, hanem korrekt iparosmunka. Szórakoztató, itt-ott elgondolkodtató űroperasztori. Arra jó, hogy BMV-n (Busz, Metró, Villamos) utazgatva kikapcsolja az embert, kicsit elmerüljön újra gyerekkora kedvenc meséjének sötétebb változatában.
Ha már zsűritag az ember - mégha olyan elcseszett is, mint én -, illik, hogy néhány szóban értékelje a versenyt, amiben ő zsűrizett. Mégha egyébként ez a “zsűri” dolog valójában inkább szavazatszámláló bizottságot jelent.
Szóval, egyrészt, elnézést mindenkitől, aki túl sokat kényszerült várakozni az eredményre, ez nagyjából-egészéből rajtam múlt, a részletekkel meg inkább nem terhelem a publikumot.
Kezdjük az első kategóriánál: legjobb tv filmsorozat. Nem okozott túl nagy meglepetést az, hogy a Stargate SG-1 lett az első. Végülis egy friss, kereken 10 évados sorozatról van szó, amit itthon vetít is az egyik legnézettebb kertévé. Ráadásul jó időpontban. És egyébként valóban egy nagyon jó sorozat, amit én is imádok, bár a személyes toplistámon nem ő az első.
Ami igazából meglepett, az a Babylon 5 második helye. Kételkedtem benne, hogy egyáltalán a top 10-be be fog-e jutni - azt hittem, annyira azért nem ismert / rajongott sorozat, mint amennyire 10 év elteltével is az abszolút kedvencemmé tudott válni.
Hogy az új Battlestar Galactica bejutott a dobogó harmadik fokára, az megint csak nem meglepő: valóban az utóbbi évek legjobb scifi sorozatáról van szó, amely azonban nem képes mindenkit vonzani a sötét tónus, valamint a kevésbé akció orientáltság miatt.
Őszintén szólva, ha tippelnem kellett volna, a Heroesról azt hittem volna, hogy komoly esélye van dobogós helyre. Vajon a toplista híre nem jutott el a Heroes rajongóihoz - vagy pedig a TV2 rossz időpontválasztása miatt tényleg megbukott a nézettségi adatokban a sorozat? Nem tudom.
A legjobb tévészínész kiléte szintén nem okozhatott meglepetést: Edward James Olmos minimális különbséggel végzett Patrick Stewart előtt. Ők ketten azok, akik mindketten 10-10% feletti szavazatot kaptak, mindenki más alatta maradt a lécnek - ez az adat sokat elárul arról, hogy mekkora színészóriások is ők. Vagy egyikükre, vagy másikukra majdnem mindenki adott le szavazatot.
Külön kiemelendő Andreas Katsulas és Peter Jurasik közös ötödik helye: nem tudom, hogy csak az én toplistámnak köszönhető-e, hogy aztán mindenki, aki egyetértett, ugyanúgy egyforma pontot adott-e nekik, vagy ez így természetes. Hajlok az utóbbira, a Babylon 5-ben annyira kitűnőek voltak mindketten, és annyira elválaszthatatlanok voltak egymástól, mintha egy entitás lettek volna két külön testben.
Ha a Battlestar Galactica helyezését annak alapján kéne eldönteni, hogy hány kitűnő színész játszik a sorozatban, akkor valószínűleg előrébb végzett volna: a női színészek listáját a másik főszereplő, Mary McDonnell nyerte. A legdurvább holtverseny egyébként ebben a kategóriában alakult ki - a publikum nem bírt dönteni, hogy akkor ki is a legjobb 10, úgyhogy élből 15 jelöltet szavaztak be.
A legszexibb tévészínész kategóriájához majd szóljanak hozzá a csajok, ebből a szempontból asszem, érthető módon engem nem túlzottan érdekel semmilyen sorozat. A legszexibb csajokkal viszont egyet bírok érteni, jó ez a lista. Talán csak Tricia Helfer kimaradása okozott számomra meglepetést.
Űrhajós toplista - zsír. Bár hogy Moya kicsoda-micsoda, hogy néz ki, nem tudom, de biztos megérdemli a második helyet. Király, hogy bejutott a White Star is a dobogóra. Ezt az Uef és Bi pepeláca című dolgot is megmagyarázhatná nekem valaki egyébként, hogy micsoda.
Ha végigböngésszük a korábbi kategóriákat, abszolút nem meglepő a legjobb SF világ kategóriája - kivéve talán a Star Wars mindösszesen 4. helyezését.
Eredménygeneráláskor egyébiránt feltűnt, hogy tényleg van olyan, hogy long tail, vagyis hosszú farok. A szexi pasikat leszámítva, akikből kereken 10 darab volt (mi van csajok, pasiból tényleg ennyire gyenge a felhozatal?), a többi kategóriában jócskán több, mint 10 jelölt volt. Úgy átlagosan 30 feletti szám, vagyis sokaknak volt olyan egyedi jelöltjük, amire aztán senki más nem szavazott. Lehet, egyszer majd kigyűjtöm ezeket is.
Természetesen nem bírtam kivárni, hogy megérkezzen az aug. 2-ra datált küldemény az Amazon.comról, hanem amint megláttam ZedZero kollega bejegyzését, levadásztam netről az új B5 DVD anyagát. Le kell szögeznem, nem bántam meg a vételt, azzal együtt sem egyébként, hogy a postaköltség magasabb, mint maga a DVD ára.
Kellemes, jól sikerült darab lett a két történet, amikkel csak pár problémám van:
1. Rohadék módon kedvet csináltak ahhoz, hogy akkor most kaparjam elő a DVD kollekcióból a teljes Babylon 5 sorozatot, hogy nézzem meg újra.
2. Szeretném, ha JMS most rögtön és azonnal prezentálna még 3-4 ilyen epizódot. Nem jövő hónapra, jövő hétre, hanem amíg kimegyek az erkélyre elszívni egy cigit.
Két sztori fért bele egy kiadványba - az Interstellar Alliance 10. születésnapja előtti napokban járunk. Lochley ezredes még mindig a Babylon 5 űrállomást menedzseli, ami a valódi otthonává vált az eltelt időszakban, míg Sheridan úton van oda, hogy részt vegyen egy orbitális szülinapi partin, amit a szövetség tiszteletére rendeznek.
Kedves, aranyos és hangulatos sztorik lettek, bár az első nekem nagyságrendekkel jobban tetszett, mint a második. Az első egészen konkrétan egy Ördögűző-light, a jövőbe, scifis díszletek közé helyezve - és némileg megbolondítva az alapszitut, ami végül egy igazi scifi történetté bontakozik ki. Azért is tartom jobbnak egyébként, mert ez bárkinek, aki sose látott B5-öt, meg lehet mutatni: komplett, kerek egész történet, ami nem igényli az 5 évad ismeretét.
A másik történet inkább egy belső, morális problémát boncolgat, és nagyrészt ez is érthető a korábbiak ismerete nélkül - bár azért nem árt tisztában lenni némi előzménnyel. Hogy pl. kik azok a technomágusok, meg centaurik. Kicsit talán valóban tanmeseszerűre sikeredett, mint ahogy annatar kollega írja a saját bejegyzésében.
Panaszkodtam már többször is, több helyen is amiatt, mert manapság mindenki összefüggő, bonyolult, több évados sztorikat csinál. Érdekes a változás, mert régebben meg inkább ezekre voltam rákattanva - illetve hát most is ezeket imádom, de… de azért hiányoznak a Twilight Zone vagy Outer Limits jellegű sorozatok. Ezekben egy rész egy történet, a következő epizódban már a színészgárda is teljesen más akár - de igazi science-fiction történetet kapunk mindegyikben. Érdekes, hogy JMS, aki tulajdonképp bevezette a scifi televíziózásba az ilyen átfogó sztorikkal való operálást, most inkább különálló sztorikban gondolkodik - összhangban az én vágyaimmal.
Féltem egyébként a kiadványt a várható negatív reakcióktól - amik elkerülhetetlenek lesznek. A The Lost Tales legnagyobb baja az, hogy 10 év eltelt a sorozat óta. Volt egy, a Sci Fi Channel hülyesége miatti bukta próbálkozás is a Legend of the Rangers kapcsán. A B5 rajongók mindig is reménykedtek abban, hogy talán lesz valami folytatás, új sorozat, új film, új akármi. Ez a felfokozott vágyakozás pedig irracionális vágyakat szül - szerintem a legtöbben többre vágynak egy-két hangulatos, rövid sztorinál. Valószínűleg sokkalta jobban fogadnák ezt a két, színesítő novella hatású Babylon 5 történetet, ha pl. lenne egy új sorozat közben, új szereplőkkel, új kihívásokkal - és mellette jönnének ki ilyen apró, elveszett történetszilánkok.
Pedig JMS nem ígért mostanra mást, mint ezt: rövid, kerek egész sztorikat, amiket egymás mellé pakolva egyfajta tévés novelláskötet jön össze.
Az, hogy apróbb, érdekesebb történetekkel teszünk színesebbé egy világegyetemet, az nem új dolog: minden sikeresebb filmhez vagy sorozathoz vannak kiegészítő novelláskötetek például, amik nem igazán, vagy csak nagyon érintőlegesen kapcsolódnak a fő csapásirányhoz. Star Wars esetében pl. voltak olyan rendkívül jól szerkesztett novelláskötetek, amiket élmény volt olvasni: például az első ilyen volt az, amelyik a mos eisley kantinban lebzselő statiszták köré kreált novellákat - staisztából élő, lélegző karakterré előléptetve őket.
Hasonló a The Lost Tales ehhez: pusztán a médium változott. Nem novelláskötet, amit csak a rajongók egy része fog elolvasni, hanem DVD-re rendezett rövidfilmek.
A fő gondom pedig az üzleti modellel van. Egész egyszerűen ilyen kiadványra nem tartom alkalmasnak a hollywoodi begyepesedett mentalitást, ami azt mondja, hogy ok, kiadjuk az USAban a cuccot, majd régiónként szép lassanként másutt is. Nem. Szerintem sikeresebb lenne, meghirdetnék, hogy ekkortól letölthetővé válik egy-egy miniepizód, ez belekerül mondjuk letöltésenként 3-4 dollárba. Vagy azt mondanák, hogy figyeljetek, gyerekek, havonta lesz egy új minirész, előfizetési díj egy évre 50 dollár. Szó nélkül kicsengetném, ahogy szerintem akármelyik hardcore B5 rajongó ezt tenné. Netes terjesztés esetén szerintem sokkal jobban érvényesülne a hatás.
Amit még feltétlenül meg kell említenem a The Lost Tales kapcsán, az a nagyon ügyesen és kedvesen beleszőtt megemlékezés. Andreas Katsulas és Richard Biggs sajnos már sosem fog tudni szerepelni semmilyen Babylon 5 kiadványban - és nagyon helyesen JMS úgy döntött, hogy G’Kar és Franklin karakterét nem fogja felhasználni többet, nem fogja más színészre osztani a szerepeket. Ellenben a második epizódban gyönyörűen tiszteleg a két eltávozott színész emléke előtt.
Köszönjük, JMS, várjuk a következő elveszett történetet…
