Celebundor mesterfokon

Posted by merras on január 5, 2008

Talán nem árulok el túlzottan nagy titkot, amikor azt mondom: finoman szólva sem vagyok elájulva a hazai celebrity ipar elmúlt pár éves termésétől. A celebrity az, akiről írnak a bulvárlapok, szerepel a velvet.hu adatbázisában, de egyébként senkinek sincs halovány lila segédfogalma sem arról, hogy mi a jó büdös fenéért is beszélnek róla az emberek.

Hírességekről van szó, na.

Persze attól még lehetnek jó kisfiúk és jókislányok ezek az emberek is, ha éppen nem médiakurvát játszanak - az is végülis csak egy szakma, lehet, hogy ezek az emberek is szépen hazamennek, belebújnak a pihepuha kis mamuszukba, bevetik magukat a fotelba, és kikapcsolódásképp tévéznek.

Mindenesetre a celebundor fokozatom a 2005-ös nyári Átjáró Fesztivál idején, pontosabban azelőtt egy-két nappal érte el az eddigi maximális tartományát; valószínűleg Brod kollega is hasonlóképp emléxik vissza.

Tudvalevő, hogy az akkori rendezvény egyik díszvendége Adrian Paul volt, aka Hegylakó, a minden gonoszt legyakó. Azt is tudni kell, hogy Paulnak magyar barátnője van, emiatt rendszeresen tartózkodik Budapesten.

Nomármost, ha jól tudom (már ilyen kis idő is elégséges nekem ahhoz, hogy bizonyos másodlagos momentumok zavarossá váljanak az emlékezetemben), van valamilyen érdekeltsége az Ocean Bar nevű szórakozóhelyben. Mindenesetre, nem is tudom már, kitől, jött az ötlet, hogy az Átjáró Fesztivál megkezdése előtti napon ott, az Ocean Barban csináljunk egy médiapartit. Mi hívjuk meg a sajtósokat és a lokális hírességeket, ők adják a piát meg a zenét a bulihoz. Ez nekik azért jó, mert ismertté teszi a helyet egy csomó jólfizető vendég előtt, nomeg talán a sajtó is ír róla - nekünk azért, mert népszerűsíti a rendezvényünket. A keresztmarketing mindig is egy király dolog volt, csak a legtöbb esetben ritkán kell ennek kapcsán hányni.

Mindkét fél tette a dolgát, el is jött a médiakurva-party estéje. Én némineműleg késve érkeztem meg, és egyből kicsapta nálam a biztosítékot, hogy aznap sikerült pont olyan színű inget, pontosan ugyanolyan nyakkendővel egyetemben felvennem, mint amilyen a kiszolgálószemélyzetnek volt. Aznap vettem mindkettőt, természetesen, ez volt az ing-nyakkendő páros első viselete. A fene se tudja, hogy sikerült elkerülnöm azt, hogy hárompercenként tőlem rendeljenek martinit a népek.

Minekután túltettem magamat az öltözködésem okozta sokkon, azt vettem észre, hogy fuldoklom. No nem a tömegtől, pedig az is volt bőven - hanem a tömeget alkotó elemektől. Fiúbandák és lánybandák tömkelege (a “zene”kar szót azért nem vesztegetném rájuk), jópár playmate kategóriás nőszemély, meg egyéb médiaszemélyiségek.

Apropó, playmate, a kiállítás a Photoshop csodáját is hirdethette volna, zseniális programozók csinálhatták azt a képszerkesztőt is. A leányzók javarésze ugyanis élőben legjobb esetben is átlagosan néztek ki, pedig azon a bulin szerintem el volt használva az ország napi sminkfogyasztásának legalább 35%-a.

Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a hazai szilikonössztömeg mintegy 58%-a képviseltette magát, csoda, hogy nem szakadt be alattunk a padló.

Miután az itt leírtakat egyetlen szemvillanással sikerült felmérnem, azon lendülettel sokkot is kaptam, és úgy döntöttem, hogy mégiscsak Brodnak van igaza, aki inkább kint dohányzott. Új értelmet kapott a “kívül tágasabb” kifejezés.

Celebek jöttek-mentek egész este, Gangsta Zolee is feltűnt párszor, és Nagy Ő Anikó is jelen volt érdekes módon egyébként ő is a kinti részen dumálgatott a társaságával; Brod szerint egyébként ő volt még a legértelmesebb és legnormálisabb a díszes celebrity társaságból.

Szóval, gyorsan rájöttem, hogy ez a társaság nem egészen az én világom, sőőőt. Lehet persze, hogy én vagyok a szokásaim rabja, de pl. egyetlen egy darab SFportal-SFblogs sörözést se cserélnék el ilyen bulikra, ahol az emberre 5 percenként jön rá a hányinger.