Az Olimpia nevében
Posted by merras on augusztus 13, 2008
Mindegy, nézzünk inkább Olimpiát, mert sokkal szórakoztatóbb. (Ahogy egy oroszokhoz hasonló demokrácia fővárosában az olimpiai eszmék mögé bújva mérkőznek meg a legkirályabb doppinggyártók.)
Találtam írni két posttal ezelőtt.
A magam részéről drukkolok a Zónának, hogy sikerüljön központi online magazinná válnia - úgy látom, jó úton járnak. A tartalom jó, nagyon jó, mégha a navigációval, meg az örökösen felbukkanó “Üdvözlünk a Zónán, jó olvasást kívánunk!” ablakocskákkal fenemód nem vagyok kiegyezve.
Viszont a mai napon jött el az a pillanat, hogy egy ismerősöm körüzenetben hívta fel a figyelmet a Zóna egyik cikkére, ami mindenképp a lap ismertségének egy jó mérföldköve. A téma: Olimpia vs. doppingok. Tuti anyag.
Két éven át bujkált álnéven Texasban, de aztán az FBI megtalálta. A bizonyítékok – lehallgatott telefonbeszélgetések, elcsípett e-mailek, számlakivonatok – hatására megtört, és beszélni kezdett. Végül kiegyezett a hatóságokkal, vállalta az együttműködést, azt, hogy mindent elmond, és hogy csak az igazat. A mexikói Angel Herediával, a sztárok 33 éves doppingdílerével a Der Spiegel című német hetilap készített interjút, ebből közlünk részleteket. Az interjú végén pedig rövid leírást adunk a cikkben szereplő szerekről és szereplőkről.
Komolyan, bárki is elhitte, hogy pl. ez az amcsi úszógyerek doppingok nélkül képes egyhuzamban ennyi darab aranyérmet behúzni? Ugyan már. Annyi van, hogy per pillanat még nem bukott le, ha olimpia végéig nem teszi meg, akkor jobban teszi, ha visszavonul.
Van olyan is, aki szerint a pizza és a paszta lehet Phelps sikerének hátterében, az úszóbajnok ugyanis minden nap ezeket az ételeket fogyasztja Pekingben az ESPN szerint. „Rengeteg pizzát és pasztát eszem, sok szénhidrátra van szükségem. Emellett annyit alszom, amennyit csak tudok.”
Fene tudja, attól, hogy sokat pizzázom (pláne, hogy Davo hazajött földkörüli túrájából), nem váltam jobb úszóvá, de lehet, alaposabban ki kéne tesztelnem a teljesítményemet egy medencében. (Mi medencének mondjuk, a franciák medansziének.) Mitöbb, szeretek én is sokat aludni, bár mióta új munkaköreim vannak, ez leginkább csak hétvégén sikerül.
Vajon az ókori görög sportolók is nyomták magukba a doppingot, mondjuk rosszarcú vajákosok egzotikus gyökereit, gyanús bokrok leveleit rágcsálva? Vagy akkoriban még számított valamit az, hogy becsületes verseny? Ha én ókori görög olimpikon lennék, hát valszeg forognék a síromban (esetleg kijönnék kísérteni) annak láttán, hogy mi folyik manapság Olimpia címszóval.
Az egy dolog, hogy afféle demokráciákban rendeztek az elmúlt 100 évben Olimpiát, mint a náci Németország, az Egyesült Államok és most Kína. Úgy tűnik, a modern Olimpiáknak nem előfeltétele egyfajta erkölcsi és civilizációs minimum. A Zónás interjú alapján a helyszín és a metódus most tökéletesen összepasszol: annyira sportszerűek a versenyek Pekingben, mint amennyire emberbarát állam Kína.
Bírom, amikor nem tudnak tisztességesen lefordítani valamit… A “paszta” magyarul tészta kellene hogy legyen
Lehet, hogy cipőpasztát nyom magába és abban van valami teljesítményfokozó…
„Rengeteg pizzát és pasztát eszem, sok szénhidrátra van szükségem. Emellett annyit alszom, amennyit csak tudok.”
Picsába….én is ezt csinálom, de olipmpiai aranyak helyett, csak a fölös kilókat gyűjtöm be vele.
Mit ronthattam el?
Hozzáfűzés, Kolonics György halálával kapcsolatban: Megkérdeztem az eset (Kolonics halála) után egy kajakedzőt, hogy mi a véleménye errő, aki azt mondta: “Ne legyenek illúzióid. Élsport NINCSEN dopping nélkül. A kérdés csak az, hogy ki bukik le, és ki nem.”
Add A Comment