Zsoldos Péter Díj - két interjú plusz egy reakció
Posted by merras on október 18, 2007
Minthogy az szs-jelentés egyik fő megállapítása az volt, hogy nem sokat lehet tudni a zsűritagokról, ezért úgy döntöttünk, hogy az SFportalon publikálunk a közeljövőben néhány interjút azokkal a tagokkal, akiket el tudunk érni.
Így első körben Trethon Judit és S. Sárdi Margit véleményét kérdeztük meg a Díjjal, valamint az szs-jelentéssel kapcsolatban. Időközben Sárdi Margit saját maga is kifejtette a saját álláspontját az írásról a scifi.hu oldalán.
Úgy gondolom, hogy talán érdemes lenne kicsit elgondolkodni Sárdi Margit zárószavain:
Valamikor én is azzal az igénnyel kezdtem el elnöki munkámat, hogy a bírálatokban valamilyen módon pótolom a hiányos sci-fi kritikai irodalmat, vagy legalább ösztönzést adok neki. A gyakorlatban, három díjkiosztás után azt tapasztalom, idő és energia jó részét leköti, hogy hadakozzam olyan véleményekkel, amelyek munkánkat nem ismerik, félremagyarázzák, s bírálatuk alaphangja nem a biztatásé. Nem csodálom, hogy bíráló társaimban nő a keserűség. Be kell vallanom, bennem is. Az Avana Egyesületnek az összefoglalásban előírt javaslatok közé oda kellene írni: vigyázzatok jobban a bírálókra, mert ki tudja, meddig tart ki bennük a sci-fi ügye iránti elhivatottság? Büszkék legyetek arra, amit már elértünk, és támogassatok abban, amit el szeretnénk érni!
Az Avanának is szüksége van megújulásra. Ebben a Zsoldos-díj ösztönző erő lehet. Hát úgy sáfárkodjatok vele.
Talán valóban nem kellene a vérbe alázni a jelenlegi zsűrit, amikor az maximális odaadással és igyekezettel próbálja meg végezni a munkáját. Én úgy hiszem, hogy mindenki tud magának sokkal kreatívabb és fontosabb és hasznosabb munkát, feladatot találni a magyar sf berkein belül, a Díj rombolásán túl. Lehet websiteokat csinálni, rendezvényeket szervezni, újságot szerkeszteni, cikkeket írni, filmet forgatni, közösségi életet szervezni, bármi. Nem kellene meggondolatlanul elmarni azokat, akik megtalálták a saját, építő jellegű küldetésüket.
A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak Kik gyűlölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs ékében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerül a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.
Merras, elképesztő, amit művelsz.
“Én úgy hiszem, hogy mindenki tud magának sokkal kreatívabb és fontosabb és hasznosabb munkát, feladatot találni a magyar sf berkein belül, a Díj rombolásán túl.”
Baszki, nehogy felmerüljön benned, hogy esetleg más is a díjért szólal fel! Mert nyilván egyes egyedül a Te kezedben van az igazság.
Legyél már egy kissé tágabb látókörű, kérlek. Ha nem értesz egyet,a szíved joga, de vitasd el mások jó szándékát, csak mert máshogy látják a problémát.
sezlony, ezt télleg beszéljük meg a köv. sfportal talin. Most húzok szefantor afterpartyra.
OK, jó mulatást!
Add A Comment