Szerzői jogdíjat az internetelérések árába!

Posted by merras on február 26, 2007

Lehet, hogy most páran felhördülnek a címet olvasva, pedig szerintem jó szabályozással megoldást jelentene minden érdekelt fél számára a javaslat - hangsúlyozom, megfelelő szabályozással, igazságosan kitalálva az elosztás rendszerét. Ez elvezetne ahhoz a megoldáshoz, hogy:

a., mindenki szabadon letölthet bármit, és fel is tölthet, megoszthatja másokkal a szerzeményeit

b., ugyanakkor az alkotók megfelelő díjazást kapnának műveikért

Igaz, lehet, hogy hosszútávon a hatalmas médiabirodalmaknak, mint teszemazt, a Time Warner, leáldozna, de hát annak idején a dinoszauroszok is kipusztultak, pedig azok is milyen óriásira tudtak nőni.

Az előző, Artisjust kritizáló bejegyzésemben, pontosabban annak komment részében beidéztem némi e-mailes csörtét köztem, és az Artisjus egyik jogásza, Dr. Tóth Péter között. Nos, azt kell mondjam, az úriember az érdekesen induló kapcsolatfelvételhez képest pozitív meglepetést okozott. Ugyanis ma így is, úgy is be kellett mennem az Artisjus székházába némi adminisztratív ügyet intézni, és gondoltam, ha már arra járok, beköszönök hozzá, megmutatva, nem vagyok én emberevő tigris akkor se, ha épp izomból fikázok egy rendszert, ha épp úgy gondolom, hogy megérdemli. Kiderült, ő sem emberevő tigris, tehát egész normális hangvételben el tudunk csevegni, mitöbb, megoldást is tudott kínálni az előző postban körülményesen körbeírt problémára - köszönet érte ezúton is.

Azt azért nem ígértem meg neki se, hogy felhagyok a jelen szerzői jogvédelem kritizálásával, és egyébként meglehetősen jó érvei ellenére továbbra is úgy gondolom, hogy pl. a zenekiadás-terjesztés piacán a jelen szabályozás inkább a bejáratott mammutcégeknek kedvez azáltal, hogy jócskán megdobja az új kiadóknak a piacrajutás költségeit.

A probléma gyökerének az internetet szokás emlegetni kiadói-szerzői részről - merthogy bármit le lehet tölteni róla, és ez sokak szerint horribilis károkat okoz az üzletben. Most inkább hanyagolnám azt, hogy ezzel vitatkozzak, pedig valószínűleg lehetne.

Azt, hogy az internetet is meg kéne terhelni jogdíjjal, nyilvánvalóan nem én találtam ki, régi ötlet ez, ahogy az ötlet körül zajló vita is. Sok nethasználó úgy van vele, hogy “azok a mocskos jogvédők ebből is sápot akarnak húzni, vazze!”, és zsigerileg tiltakoznak ellene. Pedig szerintem alapvetően jó ötlet.

Lássuk be mindannyian: ahhoz, hogy olyan zseniális tévésorozatok kerülhessenek képernyőre, mint mondjuk a Babylon 5, Battlestar Galactica, Heroes, hogy csak a személyes kedvenceimet említsem, ahhoz elég horror összegeket kell befektetnie a stúdiónak. Ez tény.

Az is tény, hogy azt akarjuk: a kedvenc színészeink 10-15 év múlva is megörvendeztessenek minket játékukkal; azt akarjuk, hogy az olyan írók, mint JMS, Ron Moore, vagy Tim Kring minél több jó sorozatot készíthessenek; személy szerint azt se bánnám, ha a kedvenc zenekaraim is vígan muzsikálnának évtizedek múlva. Ahhoz viszont nem kellene éhenhalniuk addig - és bár ez a veszély nem nagyon fenyegeti őket, azért be kell látnunk: a netes letöltésekből valóban nem kapnak pénzt.

(Nem, az Artisjus épületébe lépve nem kaptam agymosást, olvass tovább.)

Személy szerint sosem kételkedtem abban, hogy az alkotóknak pénz jár, és jár pénz annak is, aki finanszírozza az alkotást - kockáztatja a pénzét.

Amivel bajom van mindig is, hogy a jelen szerzői jogvédelemben, és a terjesztés jelenlegi modelljében nem az alkotókat finanszírozzuk, támogatjuk, hanem olyan kiadó-óriásokat, meg a kettőnk között álló terjesztési láncot, ami -szvsz- pofátlan hasznot húz az eladásokból, és amelyik a haszon egy részét a nézők/hallgatók csesztetésére költi.

Tehát, az internetelérés árába - szerintem - jogdíjat kellene foglalni. Emeljük meg az ADSL, kábelnet és egyéb szélessávú hozzáférés díját havi 500-1000-2000 Ft-tal - ezt kalkulálják ki nálam okosabbak, hogy mennyivel érdemes. Talán be lehetne vezetni egy sávos elosztást is akár - 4 megabites vonal 500, 8 megabites 1000 Ft, azon az alapon, hogy nagyobb sávszéllel

a., többet tölthetsz le egy hónapban

b., gyorsabban - nevezzük kényelmi felárnak a dolgot.

A megoldás kulcsa természetesen az így keletkező bevétel korrekt elosztása. És ennél a pontnál ki kell térnem arra, hogy milyen a jogdíjátalány (=üreskazetta díj) Magyarországon, és szerintem miért kell kidobni a francba az egészet.

Tehát, ha épp nincs túlságosan magasra belőve az üres adathordozókon lévő jogdíj mértéke, akkor azért szokott pörögni az írható CD / DVD eladása Magyarországon is. Most épp túl magas, ergo, mindenki alternatív úton szerzi be 100-as stócokban a cuccot, nem is lesz idén túl nagy jogátalánybevétele az Artisjusnak.

Ezt a jogdíjbevételt ugyebár elosztják a szerzők, kiadók, akárkik között. Mi alapján? Hát a nagyobb kereskedelmi rádiók zenelistái alapján, meg a lemezkiadás / eladás mennyisége alapján.

Kíváncsi vagyok, hogy egy kereskedelmi rádió mikor fogja a Heroes legújabb epizódját játszani, esküszöm, végighallgatnám. A Windows-t vagy a Photoshopot már kevésbé. De a Danubiuson sem jellemzőek a Nightwish számok, ugye. Gyanítom, hogy Fekete Pákó jobb ütemben fogy a magyar boltokban, mint amennyien Rhapsody albumot vásárolnak, és biztos, hogy többször is játszák Pákót.
Ezért van az, hogy Fekete Pákónak több jogdíjbevétele lehet, mint a Rhapsodynak - pedig hát gyanítom, netes körökben az utóbbi a népszerűbb. (Figyelem, hasraütéses a példa - mielőtt valaki a konkrét nevekbe kötne bele.)

A lényeg, hogy a rádiós / CD eladásos statisztika szerintem abszolút mértékben nem tükrözi a netes tartalomfogyasztói szokásokat. Szerintem már az is jobb eredményt hozna, ha mondjuk utánakeresnénk a Google statisztikáiban, hogy a userek milyen arányban kerestek erre vagy arra a kulcsszóra, és szép kis grafikon íratnánk ki a Google Trends segítségével.

Arról nem is beszélve, hogy jelen felállás szerint a tévéműsorok, mozifilmek előállítói nem kapnak egy büdös vasat se. (Ami így, 100%-osan értelmezve nem igaz állítás, hiszen a legnagyobb zenegyártók ugyanazok, mint a legnagyobb filmkészítők, a céges összefonódások / felvásárlások / kiterjedt és egybefüggő médiabirodalmak révén - némi kivételtől eltekintve. Ugyanakkor míg ha üres CD-t veszek, a Nightwish kap jogdíjat, a BSG alkotói nem, tehát mégis van hátrányos megkülönböztetés a filmesek irányában.)

CD-re, DVD-re ugyanis nem kizárólag zenét írunk ki, hanem programokat és filmet is.
Tehát, mielőtt bevezetnénk a netre a jogdíjat, fel kell számolni ezt az elavult, a valóságot nem tükröző elosztási rendszert, felszántani és sóval behinteni. (A blogommal ellentétben. ;-))

Manapság már tűrhető hibahatárral meg lehet saccolni egy weboldal látogatottságát - mára már eljutottunk odáig, hogy az 5-10 évvel ezelőtti “nekem ennyi oldalletöltésem van!” című parasztvakítástól eljutottunk az egyedi látogatók számának méréséig. Nincs más feladat, mint ezt a rendszert lenyúlni, és alkalmazni egy precíz letöltésszám-mérőként. Biztos vannak tehetséges programozók, hogy ezt meg tudják oldani némi juttatás fejében.

Magukat a fileokat kéne megjelölni valami virtuális bélyeggel, amit macerás módosítani - hogy be lehessen azonosítani, hogy mely alkotók műveit mennyiszer töltötték le a felhasználók. Ebből akár fillérre pontosan ki is lehet számolni, hogy mennyi pénz is jár az alkotónak. A stúdiók saját maguk töltenék fel az első másolatokat a netre, és versenyezniük kellene a letöltőkért - nem pedig üldözni őket.

A jelenleg warez FTP-ként, vagy bittorent szerverként üzemelő társaságokat pedig partnerré kellene tenni a terjesztésben: ha rajtuk keresztül sikerül “eladni” (=letöltésre rávenni embereket), akkor kapnának egy minimális részesedést a jogdíjból. Ezzel a jelenleg illegalitásba száműzött üzemeltetőket rá lehetne venni arra, hogy vegyenek részt a forgalom mérésében, telepítenék a fentebb taglalt letöltésmérő cuccot, és érdekeltek lennének abban, hogy minél jobb marketingmunkát végezzenek a kiadók mellett / helyett.

Ez utóbbi sem egy új dolog - az internetes marketing régi eszköze az ún. affiliate rendszer, aminek a legnagyobb játékosai a Google és az Amazon: a Google fizet azért, ha valaki rajtad keresztül kapcsolódik be az AdSense / Adwords rendszerbe, az Amazon pedig azért, ha rajtad keresztül vett meg valami cuccot tőlük.

Ez a rendszer így erőteljesebben támogatná a magányos farkasként, kiadó nélkül tevékenykedő írókat, zenészeket is: saját maguk tudnák netre feltölteni a műveiket, és minél többen töltik le azokat, annál több pénzt kapnak. Egyszerűbbé válna a piacralépés nekik is, függetlenedhetnének a nagy kiadócégektől, ami jót tenne a kultúrális szabadságnak.

Hja, és persze ezzel egyidejűleg megoldottuk a szoftverkalózkodás kérdéskörét is: mindenki töltse le magának azt a Windowst, Photoshopot, vagy épp aktuális játéksikert, ami csak tetszik neki, a jogdíjból a szoftvercégek is részesülnek.

Talán fantasztikum az elgondolás, és talán vannak hibái is - mindenesetre agyalni talán érdemes rajta.