Szefantor sztori

Posted by merras on december 25, 2007

Hát hogy én mekkora egy baromállat vagyok néha, az nem kifejezés. Anno, nyáron, szefantoron írtam a laptopra egy blogbejegyzést, hogy majd ha hazakerültem, netközelbe, akkor majd jól fellövöm ide a postot. Elfelejtettem, mint a huzat. Nem baj, nem veszett el örökre.

***

Annak idején, amikor az X Magazin volt az általam hónapról-hónapra leginkább várt újság (azóta se nagyon volt másik hasonlóan várt megjelenés, tán csak az Átjáró Magazin), nos, akkoriban is már egy elég jó társaság összekovácsolódott a Szefantoron.

Az X Magazin jelentette az egyetlen kapcsolatomat akkoriban a hazai sci-fi élettel, az akkor formálódó Star Wars klubon kívül. És persze az újságban voltak rendszeresen reklámok az aktuáis Szefantorról - naná, hiszen a stáb meg a szervezőség között elég nagy közös halmaz volt. Próbáltam jelentkezni rá, de aztán anyám nem engedett el, féltett engemet ettől az ismeretlen csapattól.

Felnőtt fejjel azt kell mondanom, hogy valamit azért megérezhetett a dolgokból.

Akkoriban már volt egy olyan elképzelésem a karrieremet illetően, hogy én majd ha felnövök, akkor tutira újságíró leszek - ezen elképzelés aztán azután múlt ki, hogy elkezdtem újságíró szakra járni. És hát egy fiatal, reménybeli újságíró mihez kezd magával? Hát, cikkeket ír azokban a témákban, ami őtet érdekli, majd jól megbombázza a mindenféle kapcsolódó médiumokat.

Zsengéimet az X Magazin szerkesztősége szívta meg, de aztán közölte is őket. (Hogy hibásan leírt névvel tették ezt, az utólag megbocsátható. Remélem, az is, hogy fasz voltam, és besértődtem emiatt, és mondtam emiatt akkoriban csúnya dolgokat.)

4 éve járok le Szefantorra, de idén szembesültem az ebből az időből származó sztorikkal. (Ki tudja, hogy mi van még a felszín alatt, amit majd még némi alkohol segítségével kell kiszednem a díszes társulatból.) Az nem lep meg, hogy név alapján nem tudták eldönteni, fiú vagyok-é vagy leány. Hogy telefonhívás alapján se, az is elképzelhető, akkoriban elég magas volt az. (Az első általános iskolám egy zenei suli volt, ahol első évben még szopránban énekeltem.)

Annyira az sem lepett meg így felnőtt fejjel, hogy a társulat azt hitte: a Miyazaki Jun egy felvett álnév, lehet, valami saját készítésű Star Wars karakter neve. (Star Wars mániákus voltam, állítólag van egy Top Secret feliratú dobozban tőlem még az X Magazinnak küldött levél, amin még Miyazaki Jun, Jedi lovag aláírás szerepel. Hiába, no, már akkor volt némi vonzódásom a misztikum irányába.) Mindig is úgy voltam vele, hogy ha egyszer kiadok valami saját regényt, vagy novelláskötetet, akkor nem lesz szükségem külföldies csengésű álnév felvételére, így is úgy fogja hinni minden olvasó, hogy ez írói név.

Node, azért ma sikerült meglepni azzal, hogy ebben az időben a szokásos csapatjátékok során az egyik csapat az én nevemet vette fel. És ezt négy év alatt, mióta ide járok, senki sem köpte el. Ki az, aki gyün? - konkrétan ezt a nevet viselte az azóta győztes csapat. Ezt a zseniális szójátékot természetesen én ihlettem, a távolból.