Star Wars - James Luceno: Sötét Nagyúr
Posted by merras on november 3, 2007
Bár nem voltam az előzménytrilógia kimondott rajongója, valahogy mégis kíváncsi voltam a harmadik epizód folytatásaként beharangozott Sötét Nagyúr (eredeti címén: Dark Lord - The Rise of Darth Vader) című regényre. A harmadik epizóddal kapcsolatban kettős érzéseim voltak eleve: amikor még csak a regényváltozatot olvastam pár nappal a bemutató előtt, akkor nagyon jónak tűnt az egész - míg a moziban elborzasztott a végeredmény. Akkoriban is leírtam: egy professzionálisan működő író hatékonyan felhasználva a rendelkezésére álló írói eszközöket, sokkal jobb eredményt ért el, mint Lucas, aki egész egyszerűen nem annyira jó rendező, mint kellene.
A Sötét Nagyúr nem egy zseniális regény, hanem korrekt iparosmunka. Szórakoztató, itt-ott elgondolkodtató űroperasztori. Arra jó, hogy BMV-n (Busz, Metró, Villamos) utazgatva kikapcsolja az embert, kicsit elmerüljön újra gyerekkora kedvenc meséjének sötétebb változatában.
A történet két fő szálon halad: az egyik még a klónháború utolsó perceit dolgozza fel két Jedi mester és egy padawan szemszögéből. Mi, olvasók már tudjuk, hogy derült égből villámcsapásként fogja érni a társaságot az, amikor eleddig hű klónkatonáik ellenük fordulnak - és valóban, nem marad számukra más választás, mint valahogy elmenekülni a bolygóról.
Nagyon jól bonyolítja ezt a cselekményszálat Luceno: többször, súlyosan “hibáznak” a karakterek. Legalábbis mi tisztában vagyunk azzal, hogy hibáznak, hiszen tudjuk, hogy mi zajlott le A sithek bosszújában. A karakterek azonban semmiről nem tudnak - ők csak ott állnak a semmi közepén, értetlenül, hogy miért fordultak ellenük a klónok. Át tudjuk érezni növekvő értetlenségüket, amikor a holovízióból szólnak a hírek a Jedi Rend “árulásáról”, és megsemmisítéséről. Mi tudjuk, hogy a társaság egyetlen esélye a túlélésre az, ha elrejtőznek az elkövetkezendő 20 évben, és elfelejtik azt a szót is, hogy Jedi - hiszen mi tudjuk, hogy majd egy Luke Skywalker nevű figurának lesz a feladata megküzdeni az Uralkodóval és Vaderrel. Ezek a karakterek azonban próbálkoznak - megpróbálják felkutatni esetleg életben maradt társaikat, esetlegesen kitervelni valamit, bármit, amivel visszafordíthatják az eseményeket. És persze jó látni a karakterek megdöbbenését, amikor a Galaxisban először tűnik fel a semmiből a feketepáncélos, rettentő maszkot viselő figura, akiről senki nem tud semmit - csak azt, hogy Darth Vader a neve, és úgy tűnik, a klónkatonák valamiféle főparancsnoka.
Ez a szál tehát nagyon izgalmas, akciódús, míg a másik szál inkább lassabb lefolyású, inkább belső vívódások jellemzik. Ez címszereplőnk, Darth Vader, a Sötét Nagyúr szála. Úgy tűnik, az író érezte, hogy valahogy össze kell kapcsolni a két trilógia Darth Vaderét. Számomra a filmben egyáltalán nem volt hiteles pont az a pillanat, amire évek óta vártam, mint Star Wars rajongó: hiteltelen volt Anakin Skywalker áttérése a sötét oldalra. Luceno itt valahogy mégiscsak, némileg erőltetetten ugyan, de valahogy ki tudja magyarázni Anakin/Vader motivációit. Aki egyébként a regény elején egyáltalán nincs megelégedve a helyzetével: miért is lenne? Elvesztette szerelmét és leendő gyermekeit, gyilkossá vált, és egyébként is valami rohadt kényelmetlen ez a rohadt páncél, hogy dögölne meg, aki tervezte. Ugyanakkor a megbánásnak a szikrája sem merül fel benne - gyűlöli az egykori Jedi Rendet, és örül, hogy el lettek takarítva.
Ez a főképp belső, gondolati szál kimondottan arra szolgál, hogy a regény végére egy számunkra 30 éve ismerős figurához hasonlatosat kapjunk: aki már inkább emlékeztet a valódi Darth Vaderre, akit az elfogott Tantive IV folyosóira láttunk berongyolni.
Van két mellékszálunk is, amik szintén fontosak a maguk helyén: egyrészt, Palpatine mindenféle tervezgetései és üzelmei - ahogy egyrészt elkezdi azzá formálni a Galaxist, amilyennek az Egy új remény idején láthattuk. Másrészt, ahogy manipulálja Darth Vadert - ahogy ténylegesen segíti őt, mint mester a tanítványát, hogy átlendítse a letargiáján, és tényleg az Erő sötét oldalának egy kimagasló uralója legyen.
Egy másik mellékszál folyamán pedig kicsit betekinthetünk az Organa család küzdelmeibe is: ahogy Mon Mothma, a felkelés későbbi vezére igyekszik meggyőzni Bail Organát, hogy aktívabban segítse az előkészületeket… aki ezt megtenné, de neki lapulnia kell, hogy felnevelhesse Leiat. Aki tisztában van a Köztársaság végnapjainak súlyos titkaival, és ezzel a teherrel a vállán kell megvédenie egyrészt, a családját, másrészt valamennyire az Alderaan mindennapjait.
Ahogy ezeket a szálakat egymásba fonja James Luceno, az tényleg teljesen profi, jól felépített történetet kapunk végeredményben. Mondom, tisztességes iparosmunka - ha lesz tőle újabb Star Wars regény, arra valószínűleg ismét befizetek. Van tőle amúgy egy másik regény is, A gonosz útvesztője, ami pedig közvetlenül az Ep3 előtt játszódik - így az, az Ep3 regényváltozata, meg a Sötét nagyúr azok tulajdonképp egy regénytrilógiát alkotnak.
Ez jól hangzik. Én még csak az Útvesztő elején tartok. Jó poén, amikor Kenobi új stílust “tanul” meg benne.
Azt mondjuk nem hiszem, hogy számomra bármi is megmagyarázhatná utólag, hogy ez az Anakin az a Vader. Ezért is üdvözlöm, hogy végre elérkeztünk a két trilogia közti baljós évtizedekbe.
Egyébként a képregények is jól adják vissza a mit sem sejtő Jedik Vos, Jennir, K’Khruk mesterek döbbenetét.
A legjobb hír azonban hogy a Szukits évente négy további címet tervez. Köztük T.Z. a Kirepülés tervvel foglalkozó írását is. Ha valóban így lesz, mindenki megtalálhatja az ínyére valót.
Egyébként meg Bail Organá-val vagyok. Remélem elengedik az Elnök Emberei szerepelni a tv sorozatba is.
“hiszen tudjuk, hogy mi zajlott le A sithek bosszúja harmadik részében”
Kis igazítás ezen a ponton lehet elkélne. Tudtommal a Sith-ek bosszújának nincs harmadik része
Az Útvesztő nekem is tetszik, ez viszont még nincsen meg. Idő kérdése, de még az Útvesztőt sem olvastam ki.
Ilyenkor mondjuk mindig az fog meg, hogy ‘77-ben Lucas maga volt az atyaúristen az ep4-el, a legcsászárabb rendező, aki milliókat tett rajongóvá. 2004-ben Lucas már a közellenség, és a világ legszarabb rendezője…
A másik kedvencem meg, hogy Darth Vader nem ugyan az az ep3-ban, mint az ep4-ben. A messzi-messzi galaxisban a karakterek talán nem változnak? Pláne, ha trauma éri őket, teszem azt, szénné égnek, elvesztenek mindenkit, aki fontos nekik… pláne annak tekintetében poénos ez nekem, hogy az ep5-ben sem az a Darth Vader van, aki az ep4-ben. De az ep6-ban is egy másik Darth Vader látható. Pedig a három rész alatt csupán négy(?) év telt el, de mennyit változott az öreg főhörgő.
Hidd csak el, akinek súlytalan az ep3 az nem tartja poénosnak.
Egyébként Lucas nem közellenség, de ugyanúgy kutya kötelessége lett volna alkalmazni forgatókönyvírót, és rendezőt, mint ahogy maszkmestert, vagy zeneszerzőt. Arra még senki sem panaszkodott, hogy Plpinak rossz a maszkja, vagy kosztüme.
De, panaszkodtak már rá, főleg a maszkjára, de a ruházatát is érte már kritika.
Néha sajnos az az érzésem sajnos, hogy Lucas manapság egyesek szerint jobb, ha meg sem született volna, mert olyan gonosz, hogy a sátán már aggódik, hogy kitúrják a munkahelyéről. Példának okáért a mai nap is olvastam egy “Lucas bekaphatja” című blogbejegyzést. Azt ugyan nem tudtam meg, miért is akarja az író, hogy az öreg orálisan kielégítse, de nagyon szépen szidta, mint a bokrot (megjegyzem, volt, amivel egyet értettem azért).
Azt sem állítom, hogy rendező zseni, mert attól olyan távol van, mint az Aliens a Hófehérkétől. De azért ‘77-ben mégis csak jó volt, pedig az ep4-et ő rendezte és írta. Csak hát gyerekfejjel mennyire nem szempont ez. Mert gondolom, sokan gyerekfejjel látták az ep4-et a bemutatásakor (én spec akkor még gondolat sem voltam). S jómagam, illetve jópár ismerősöm az élő példa arra, hogy az ep1-2-3-ba ugyan úgy bele lehet habarodni gyerekfejjel (illetve, több példa van rá, hogy felnőtt fejjel is), mint 30 évvel ezelőtt az ep4-be, majd 5-be és 6-ba.
dzsejt: valszeg azért akarja valaki pont Lucast, hogy elégítse ki orálisan, mert nincs rendben a szexuális élete.
Lucas számomra nem közellenség. Továbbra is istencsászárként tekintek rá, hiszen megalkotta életem legkedvesebb űrmeséjét. Meg ne feledkezzünk meg az Indy Jones cuccokról se.
Ettől függetlenül számomra csalódást okozott az előzménytrilógiával. Nem neki kellett volna rendeznie őket, nem neki kellett volna a forgatókönyveket írnia. Meg kellett volna maradnia a világ teremtőjének, a sztorialapok kiagyalójának - és átengednie a gyeplőt azoknak, akik nála jobban értik a szakmát. Szvsz.
Az új Indy-re kíváncsi leszek, mert bár Lucasban bízok, de Spielberg szerintem már nem a régi. Plusz kicsit túl nagy volt a kezdés körül a hercehurca, hiszen 88-szor halasztották el, 99-szer átírták… szóval vannak fenntartásaim.
Az ep 4-ben, amiben nics dráma,mint az ep3-ban dialógusírók (Bill Huycks, Gloria Katz) segítették ki, színészek dobálták vissza a nyögvenyelős mondatokat, Kenobi a felesége ötlete alapján vált aszrállénnyé. Vader maszkját Ralph McQuierre találta ki, az operatőr ellenkezett vele és így tovább. Sajnos azóta filmogul lett a kezdőből, és már senki se kritizálja munka közben.
De a lényeg, hogy Anakin átálásának ilyetén ábrázolása után, engem nem lep meg az indulat, mégha én finomabban is fogalmazok, hasonlóan csalódott voltam magam is.
Sőt ennek a csalódásnak lassanként már irodalma van (Simpsons, Prérilakók, Első Év)
Megjegyem a másik térfélen is vannak aggressziv fanok, de nem kell felvenni.
Pl, mivel Te nem állítod, hogy zseni, én sem állítom, hogy elvitték az Ufók, és egy gonosz másolatot küldtek helyette.
dzsejt: én picit fordítva vagyok a dologgal.
Inkább bízom Spielbergben, bár valóban, ő se a régi… de azért rendezőként még mindig ott van az élbolyban.
2 nap alatt elolvastam a Sötét Nagyúr című könyvet. Méltó folytatása a Sith-ek bosszújának. Egyvalamit viszont nagyon hiányolok. Ez pedig Yoda. Semmit nem írnak róla, pedig ugyanígy legalább egy kis részben bemutathatták volna, hogy milyen érzés neki elszigetelve élnie az élete hátrlevő részét a Dagobah dzsungelbolygóján. Qui-Gon Jinn is kevés szerepet kapott, akárcsak Obi-Wan kenobi. Én személy szerint jobban kiemeltem volna őket és Qui-Gon tanítátásának és tudásának lényeget a halhatatlansághoz vezető úton az ERŐ felé.
Darth Vader és Darth Sidious kapcsolata és gondolatai teljes mértékben tökéletesek és nagyon jó a könyv, de nagyon csak rájuk épül. Ez pedig baj, elvgére nem lehet egy egész könyvet írni arról, hogy Yoda és Obi-Wan hogyan tanulja az új létformát az ERŐ-ről. Márpedig itt adva volt az alkalom, hogy ebben a könyvben ezt bemutassák. Nekem ennyi a hiányérzetem, de a könyv összeségében egész jó.
Add A Comment