Re: Prága II by kissg

Posted by merras on április 21, 2007

Kissg írja a blogjában, hogy bizony kissé vegyes érzései vannak Prágával kapcsolatban - tiszta, ápolt, túlzsúfolt kirakat benyomását kelti.

Nem tudom, én bele vagyok szerelmesedve Prágába - talán valahol azért, mert Budapest is simán tudna olyan gyönyörű lenni, mint a cseh főváros, vagy akár Bécs: egy igazi turistaközpont. Ahogy már korábban írtam, szvsz Csehország legalább 5 évvel előrébb jár, mint Magyarország - gazdaságban, kultúrában, mindenben.

Legutóbb október végefelé jártam arrafelé Turdus és barátnője kíséretében - a meglehetősen őszies ídőjárás ellenére nagyon élveztük a kiruccanást. (Ha jól emléxem, Turdus amúgy inkább 15 év előnyt adott Prágának Budapesttel szemben.) Annak ellenére élveztük, hogy a visszautat valami olyan brutális gyomorgörccsel tettem meg egyébként, hogy most is beleborzongok, ha visszagondolok rá.

Apróság, de talán jellemző különbség Bp vs. Prága viszonylatban az, ami megesett velünk, alighogy megérkeztünk: mivel a busz, amivel mentünk, kissé késésben volt, ezért nem volt túl sok pihenőidő útközben - ami ugye két olyan dohányos figurának, mint Turdus és én vagyunk, 8 órás út esetében a kínos kategóriába tartozik. Szóval leszállunk a buszról, megkapjuk a csomagunkat, majd totálisan szinkronban cigi, gyújtó elő, és már füstölünk is. (Mivel ezt elég gyakran sikerült eljátszanunk, Kamilá, a vendéglátónk, aki a kissg-féle csapat vendéglátójaként is funkcionált, a nem túl hízelgő “stinky smokers” jelzóvel illetett kettőnket.)

Sétálunk lefelé a metróhoz, hogy elérjük az uccsó metrót - az aluljáróban én már el is nyomtam a gyorsan elszívott cigimet, Turdus még szívja a magáét. Úgyhogy én fogtam magamat, be is sétáltam a metróállomásra, hogy vegyek metrójegyet - előző kirándulásomból még maradt elegendő beváltatlan apróm az akcióhoz. Megveszem a jegyeket, visszasétálok a bejáratnál várakozó Turdusékhoz - akiket épp 2 db rendőr vesz körbe, és épp Turdus útlevelét vizsgálják. Eléggé szigorúaknak látszódtak, felírták az útlevélszámot, személyi adatokat, minden egyebet - para-faktor a maximumra ugrott, hogy akkor most mi van. Pont abban az időszakban sikerült kimennünk, amikor valami terror-riadó volt Prágában, állítólag arab terroristák irányából érkezett mindenféle kedveskedés - úgyhogy az átlag gyalogrendőr is fekete, kommandós-kinézetű egyenruhában mászkált.

Mint kiderült, a probléma az aluljáróban való dohányzással volt - nem vettük észre a dohányozni tilos táblát a lejáratnál. A rendőrök egyébként amellett, hogy szigorúak voltak, teljesen normálisan, udvariasan viselkedtek - nem volt velük semmi gond. Mint később Kamilá elmondta, teljesen szabvány eljárásban volt része Turdusnak - ha szabálysértésen kapják az embert (pl. autópályán stoppol, vagy tiltott helyen dohányzik), akkor baromi szigorúan néznek rá, elkérik az iratait, feljegyzik a szabálysértés tényét, és útjára engedik: nyomatékos felhívás ez, hogy még egyszer ne tedd meg a tiltott dolgot. A szabálysértés ténye adatbázisba kerül, és ha fél éven belül elkapnak valamiért, akkor lehet negatív kihatással az eset, egyébként nem lesz belőle bajod.

Nem tudom, eléggé meggyőző volt a figurák fellépése ahhoz, hogy az elkövetkezendő két és fél nap során ne gyújtsunk rá az aluljárókban. Arrafelé egy udvarias, de szigorú fellépés elegendő a népneveléshez - elképzelem, hogy itthon valami hasonlóért máris rendőri brutalitást kiáltanának egyesek, körbejárná a sajtót, hogy két szerencsétlen fiatal csak dohányzott az aluljáróban, és megverték őket a fakabátok, meg hasonló badarságok.

Én ugye mondjuk pont megúsztam a dolgot, mert előbb elszívtam a cigit, úgyhogy engem észre se vettek emiatt. Amúgy az intézkedés alatti jegyvásárlásom is zseniálisan végződött: akkorra már idestova harmadik alkalommal jártam abban az évben Prágában, de természetesen sose bírtam megjegyezni, hogy milyen metrójegyet kellene venni. Úgyhogy mivel a buszpályaudvarhoz csak pár megállóra lakott Kamilá, ezért simán kiválasztottam hármunknak a legolcsóbb jegyet.

“This is a baby ticket!” - nevette el magát Kamilá, amikor megérkeztünk hozzá, és büszkén felmutattam, hogy tudok magamtól is jegyet venni Prágában. Mindegy, úgy voltam vele, hogy az Univerzum egyensúlya helyreállt: amikor 2002-ben Bielefeldben jártam, akkor meg pont fordítva sikeredett a villamosjegy-vásárlás: mivel angolnyelvű szöveget nem találtam az automatán, ezért úgy gondoltam: ha a 3-as villamossal megyek 3 megállót, akkor tutira jó lesz a 3 eurós jegy. Cirka háromszor jobb volt, mint kellett volna.

No, a témát folytatjuk majd, ha kissg kiprovokál belőlem újabb blogpostra érdemes emlékeket.