Philip K. Dick movie - Next filmajánló

Posted by merras on július 28, 2007

Van egy dolog a jövőbelátással kapcsolatban - ha belelátsz a jövőbe, az megváltozik. És ez megváltoztat mindent.

Szögezzünk le valamit a Philip K. Dick írói munkásságával kapcsolatos viszonyomról: én PKD műveit nagyjából annak tekintem, ahogy Hollywood tekint rájuk. Vagyis rohadt jó alapötleteket tud adni jól megcsinált sci-fi akciómozikhoz. Tudom, rohadt szentségtörő vagyok. PKD szerintem írt egy jó regényt (Az ember a fellegvárban), és van egy csomó ütős novellája. Lehetne zseniális író, csak nem kellett volna szétcsapnia az agyát drogokkal.

Szentségtörő vagyok, nekem a Különvélemény, a Felejtés bére moziváltozata kimondottan tetszett (természetesen a Blade Runner azért mindent űberel), amellett, hogy élmény volt elolvasni a novellákat is. De valljuk be, ezeket a novellákat nem lehet filmként feldolgozni - egy tisztes forgatókönyvíró nem tehet mást, minthogy kiemel belőle egy alapötletet, és ír rá egy totál más, de pörgős sztorit. Egy rendező meg csinál belőle egy látványos, izgalmas akciófilmet. Mint a Next esetében.
Tudom, PKD rajongók rendszerint anyázni szoktak, amikor kijönnek a moziból - én viszont nem vagyok Dick rajongója, mitöbb, egy túlértékelt sci-fi írónak tartom. Sorry.

Az Aranyember című novella alapvetően hátborzongató történet: annak az alapvetésnek a felrúgásából indul ki, mely szerint az ember az evolúció csúcsa, és ezt annak az intelligenciának köszönheti, ami kiemelte őt az állatvilágból. Mi van, ha mégsem? Mi van, ha egy egyéb tulajdonságokkal megáldott, amúgy pedig az emberi intelligencia híján lévő emberfajta valahogy fölénk tud kerekedni? Mi van, ha az intelligenciát a jövőbelátással pótolja ennek az új emberi fajnak az első példánya?

No, ezt a hátborzongatást kihagyták az alkotók. Nem baj. Novellában ütött a dolog, mozivásznon talán horrort lehetne belőle forgatni, de annak sem vagyok nagy rajongója.

Itt az alapötlet maradt meg mindösszesen: adva van egy ember, Cris Johnson (Nicolas Cage alakításában), akinek van ez a különleges képessége. Kettő perccel előre tud nézni a jövőbe. Ez bőven elegendő neki arra, hogy egyrészt, néhány olcsó 50 dolláros bűvésztrükk közé csomagolva ezt a képességét, mint közepesen menő las vegasi bűvész megéljen - nomeg a feltűnést kerülve nyerjen szolid, a közepes létfenntartáshoz szükséges összegeket nyerjen Black Jacken.

Az FBI egyik eszes ügynökének azonban így is feltűnik a dolog - Callie Ferris (Julianne Moore) le akar rá csapni, hogy a segítségével akadályozzon meg egy apróbb bűncselekményt. Ez a kis semmiség nem más, mint Los Angeles atombombával történő elsöprése.

Chris azonban nem igazán akar beszerveződni az FBI berkeibe, sokkal fontosabb dolga van, mint nyolcmillió ember megmentése: épp csajozni készül. Van egy dolog, amit sokkal előrébb lát a jövőben, mint 2 perc - ez pedig egy jó bige, akit kár lenne kihagyni. Liz Cooper szerepében Jessica Biel, igazából a kedvéért én is tojnék Los Angelesre, pláne, hogy olyan rohadt messze van. (Különben is, ott dekkol Hollywood, amely 1 jó filmre generál 1000 pocsékat, hadd pusztuljon.)

Szóval, Chris barátunk leginkább azzal van elfoglalva a szabadidejében, hogy rátaláljon arra az eseményláncra, amelyet végigkövetve fel tudja szedni ezt a kimondottan jó csajszit. A sztoriról kb. ennyit, mert az összes többi részlete olyan poéngyilkosság lenne, amiért engem az olvasóközönség tökönrúgna 150-szer - és, hát, ha az eseménylánc úgy alakul, ha megtalálom a saját magam jó csaját, akkor nem szeretnék ilyen típusú hátrányba kerülni.

Ebben a filmben a fő fókusz az az idő, Sayed kedvenc témája. (Harminc tevébe le merném fogadni, hogy neki tetszeni fog ez a film.) A készítők (forgatókönyvírótól kezdve a rendezőig bezárólag) zseniálisan elkapták azt a problematikát, hogy mi van akkor, ha az ember 2 perccel előrébb tud látni a jövőbe.

A Paycheck - A felejtés bére is egyébként szerintem remekül megoldotta ezt a dolgot: a jövőbelátás képességével az egyébként sík egyszerű főszereplőből olyan menekülőművész lett, hogy kicseszett mindenkivel. Csak míg ő egy szerkezet segítségével tudta megtervezni a saját jövőjét, addig Chrisnek ez természetes képessége. Korlátozottabb, de állandóan rendelkezésre áll.

A Prince of Persia - The Sands of Time játéktrilógia jut eszembe a megvalósításról - az első olyan játék, amelyik profi módon belevitt időparadoxonokat nem csak a sztoriba, de  magába a játékmenetbe is. A főhős, a Herceg a játék mentési pontjain belelátott a jövőbe - azaz, mint játékos láthattuk, hogy kb. milyen kihívások várnak ránk a következő pályán. Továbbá, szerzett a Herceg egy fasza kis varázstőrt, amivel többek között, ha bajba került, akkor vissza bírta pörgetni az időt jópár másodperccel - így ha játékosként elcsesztünk valamit, akkor még volt esélyünk helyretenni.

Chris abszolút profi módon használja a képességét - és ezt nagyon profi filmes eszközökkel mutatja be a stáb. Igazából itt nem is Chris a főszereplő, hanem maga a jövőbelátás adománya (vagy épp átka). Nem csak egy sztorit vittek filmvászonra, hanem magát a jövőbelátást sikerült igen érdekes módon ábrázolni.

A film utolsó pár percével nem tudok egyébként mit kezdeni - nem bírom eldönteni, hogy így volt jó, sőt zseniális, vagy pedig lőjem a Dunába azokat, akik ezt elkövették.

Philip K. Dick - Next trailer