Online fizetés Magyarországon, avagy új szinoníma a f*s szóra

Posted by merras on március 28, 2007

Sheenard kollega hívta fel a figyelmemet Menedzsment Fórum cikkére, melyben az online fizetés hazai betegségeire hívják fel a figyelmet.

Tudjátok, online fizetés alatt értjük azt, hogy bepötyögöd a Skype honlapján a dombornyomott (vagy virtuális) bankkártyád számát, és kapsz érte x percet, amit lebeszélhetsz. Vagy az Amazonon kifizeted ugyanígy a cuccot, amit venni akarsz. Vagy whatever. Lényeg, hogy nem vacakolsz átutalással, csekkes befizetéssel, és egyéb hülyeségekkel, a kereskedő meg relatíve azonnal megkapja a pénzt, és kiküldi az árut.

Én abszolút mértékben megszoktam ezt a kényelmet, leginkább honlapokhoz szokásom olyan kiegészítő cuccokat vásárolni, amik kellhetnek - fizetek, két perc múlva megérkezik a visszaigazolás, újabb két perc múlva meg egy egyszerhasználatos link, amiről letölthetem azt, ami kell.

Említettem a virtuális bankkártyát, mint tipikusan magyar jelenséget: ugye nem bankkártyát kapsz, hanem csak egy kártyaszámot, amit be tudsz pötyögni, hogy tudjál online vásárolni. A kártyaszám mögött álló elektronikus számlára meg vásárlás előtt elutalod az összeget. Mert ez így jó és biztonságos - és tényleg. Az már más kérdés, hogy ezt az egész virtuális kártya baromságot azért találták ki, mert egyébként bármely halandó csak úgy juthat dombornyomott bankkártyához, hogy 5 generációra visszamenőleg beviszi a banknak a család pénzügyi forgalmát és nőgyógyászati leleteit igazoló doksikat, valamint egyszerre imádkozik Buddhához és Allahhoz, miközben átkokat mormol Xenura.

A fent idézett cikk nagyjából azt a konklúziót vonja le, mely szerint a magyarok bizalmatlanok az online fizetéssel kapcsolatban, amúgy sem divat a dombornyomott kártya. Meg mellékesen a kereskedők szempontjából drága egy ilyen online fizetési rendszer.

Az emberek lehet, tényleg bizalmatlanok - ezen változtatni kell persze. Felvilágosító kampányok, megfelelő marketing, stb, stb - nem reménytelen az ügy. Hogy miért nem divat a dombornyomott kártya, azt pár sorral feljebb már taglaltam. A kutya azonban valójában az utolsó pontnál van elhantolva: drága egy online fizetési rendszer fenntartása.

De bárcsak eljutnánk oda, hogy drága ez a vacak. Előbb ugyanis hozzá kellene férni ehhez a cucchoz, ami egy kimondott Mission Impossible. Pár hónappal ezelőtt pont belefutottam ebbe a problémába - ügyfél webshopot kívánt, bevállaltam, hogy megnézem, milyen lehetőségek vannak.

1. Inter-Európa Bank

Csatlakozni a rendszerhez kb. hasonló effekt, mint a dombornyomott kártya igénylése, tegyél le mellé még kauciót, és bekkelj ki három hónapot. (Legalábbis tavaly még ez volt a helyzet, azóta nem vagyok up-to-date.) Király.

Arról nem is beszélve, hogy programozó ismerősök ezerrel dumáltak le róla - minthogy nem biztonságos a rendszer. Volt, aki konkrétan egy olyan hibába futott bele, hogy a bank rendszere leigazolt egy bizonyos összeget a webshop felé, a webshop le is könyvelte az összeget… ami valójában nem létezett, mert a hacker hajlamú vevő talált egy hibát, amit kihasználva el tudta hitetni a bankkal, hogy ő ennyi összeget fizetett, holott a tizedét. Azóta ezt állítólag kijavították.

2. K&H

Bemegyek egy K&H fiókba, előadom, hogy webshophoz kéne bankkártyaelfogadás. Csaj kedves, aranyos, de ez az első napja, és nem is érti miről van szó, de utánanéz. És tényleg, 5 perccel később a kezemben van az illetékes telefonszáma. Útközben felhívom, elmondom miről van szó. Érti, hogy mit hadoválok, és a következő tanácsot adja: “Hát, mivel nálunk legalább egy év az átfutási idő, ezért azt javaslom, menjen az Inter-Európához.”

Wow. Vagy egy percig sóbálvánnyá meredtem, hogy ilyen megtörténhet. “A mi szolgáltatásunk szar, menj a konkurenciához.” Hűha.

Az OTP-t valamikor, amikor lesz időm, már csak kíváncsiságból is betesztelem, amikor a fenti történet zajlott, akkor még nem volt ilyen szolgáltatásuk tudtommal.

Persze, lehet, megoldást jelentene a PayPal használata - ha nem lennének olyan szerencsétlen adó-, meg pénzügyi szabályozásaink, amik gyakorlatilag lehetetlenné teszik azt, hogy cégként Te normálisan használd.

Az idézett cikk szerint meg ugye baromi drága is a rendszerek használata - belépési díj, seggnyalási jutalék, és egyebek mellé még cirka 3%-os tranzakciós díj. Miközben külföldön ez 1%-os tranzakciós díj, meg barátian meg is ölelnek, ha Te pont az ő rendszerüket választod, nemhogy mindenféle különdíjakat számoljanak fel.

Az online fizetés akkor lesz elterjedt Magyarországon, ha:

a., mindenki egyszerűen juthat dombornyomott kártyához

b., a kereskedők meg egyszerűen tudnak online pénzt elfogadni, és ez nem is drága nekik.

Az “egyszerűen bankkártyát” című tételre egy amcsiba szakadt hazánkfia példája a legjobb: bement a fiókba, nyitott bankszámlát. Ingyen kapott dombornyomott bankkártyát, kapott egy feltöltős mobiltelefonkártyát (amire automatikusan jöttek ajándék percek, annak arányában, hogy mennyit költött a bankkártyával), hozzávágtak egy ajándék repülőre felvihető utazótáskát. Hja, és természetesen ingyen vehetett fel készpénzt bankautomatából. Ilyen baromságok, minthogy “utaltasd hozzánk legalább x hónapja a fizetésed, és akkor kinyalhatod a seggünket”, meg “hozzál ilyen-olyan-amolyan igazolásokat” című sláger nem volt.

Navazze, ez, innen, ebből az országból nézve scifi.