Libri – Alexandra háború, Part 2

Posted by merras on November 28, 2007

Az előző postomban körbejártam lenyúlva az Index két évvel ezelőtti cikkét nagyjából megvilágítottam, hogy mik a legfőbb gondok a magyar könyvkiadással és főleg terjesztéssel – kicsit reflektálva arra, hogy az Alexandra és a Libri most összeugrott. Nos, hogy ez miért nem lesz jó senkinek se, azt boncolgassuk egy picikét.

Tulajdonképpen picikét furcsa ilyen hírekhez jutni azután, hogy kiolvastam a HVG könyvek egyik legújabb darabját, a Wikinómiát, amelyik folyamatosan azt sulykolja: a jövő azoké a vállalkozásoké, akik képesek egyenlő felekként együttműködni más vállalkozásokkal. A hazai könyvkiadás egészen biztosan nem arról szól, hogy a felek együttműködnének – a kiadók a legritkább esetben képesek más kiadókkal együttműködni, mégha egyébként alapvető érdekük is lenne… a nagyterjesztőkkel való együttműködés pedig fantasy kategória, alapvetően nagycápa-kishalacska viszonyról lehet beszélni.

Hogy a mostani szakítás hátterében mi áll, arról konkrét igazságot nem lehet tudni – csak feltételezéseket, amik jó eséllyel lehetnek igazak. Van egy barátom, aki jó ideig egy Alexandra bolt üzletvezetőjeként dolgozott, ő már egy éve mondta, hogy Matyi Dezső ki akarja nyírni a Librit.

két legnagyobb könyvterjesztő között érezni lehetett a feszültséget. Ennek egyik jele volt, hogy a Pécsi Direkt Kft. egy éve átcsábította a Libri szinte teljes beszerzési osztályát, tokkal-vonóval.

Nos, amit az Index ír, az igaz – ez a lépés konkrétan az első volt abban, hogy az Alexandra végezni akar a Librivel. Amivel alapból igazság szerint nincs is gond, elvégre piacgazdaságban, kapitalizmusban, meg ilyesmiben élünk, atyáink ezért csináltak rendszerváltást.
Az egyik felmerülő kérdés az az, hogy biztosan jó lesz-e nekünk, fogyasztóknak, könyvbarátoknak, ha egy kézbe összpontosul a terjesztés – most ez még nincs így, de az Alexandra már most is eléggé rányomja a saját bélyegét erre a piacra. Válaszolok: rohadt rossz lesz. A tapasztalat az, hogy ha valahol monopolhelyzet lesz, ott elsődlegesen a fogyasztó szívja meg.

De még nem tartunk itt.

Ami a balhé közvetlen hatása lesz, az annyi, hogy többet járhatunk egy könyv után. Az Index cikkével ellentétben ugyanis nem csak 10-15 kiadó van, amelyiknek a kizárólagos terjesztője az Alexandra, hanem több. Lehet, hogy a jelentősebbek csak egy tucatnyian vannak, de számolatlan kisebb van. Azaz, ezen kiadók művei – ha marad ez az összeveszéses állapot -, akkor tutifixen nem lesznek majd kaphatók a Libri boltjaiban. Nem mintha amúgy a Libri túlságosan jeleskedne a nem tutifixen toplistás könyvek átvételében és polcra helyezésében, de akkor is – egy kapu biztosan bezárult a kiadók előtt.

Ami azért nem jó a kiadóknak, mert nem létezik ma Magyarországon egyetlen olyan kizárólagos terjesztési csatorna, amin keresztül el tudsz adni elegendő példányt ahhoz, hogy nullszaldós, mitöbb, nyereséges legyen egy kiadvány.

Valóban, az Alexandra rendelkezik per pillanat a legnagyobb kiskereskedelmi hálózattal – de ha csak az ebben a hálózatban generálódó eladásokkal kellene számolni, akkor bőven veszteséges egy könyv. Önmagában az Alexandra SEM tud elegendő példányt eladni ahhoz, hogy egy kiadót nyereségessé tegyen.

Vagyis, szükség van a többi terjesztőre is. Azonban az összes terjesztő azt szeretné, ha a Te kiadódnak ő lehetne a kizárólag terjesztője. Ami valljuk be, egyébként egy kis (évi 20-25 kiadványnál kevesebbet publikáló) kiadó esetében egyébiránt az egyetlen járható út. Ahhoz ugyanis, hogy kézben tartsd az összes szálat, vagyis megegyezzél mindenkivel, mindenkihez megfelelő mennyiséget szállítsd ki, mindenkit cseszegessél, hogy tegye ki normálisan a könyvedet, behajtsd a lóvét, stb, ahhoz kell egy külön ember, aki ezzel foglalkozik ideje nagyrészében.

Alapvetően nem lenne gond azzal sem, ha van egy kizárólagos terjesztőd. A nagykerek ugyanis cserélgetik egymás között a készleteket, kihelyezik egymáshoz a cuccokat. Úgy-ahogy. Felmerül persze az a kérdés, hogy ha elcserélik a könyvkészletet, azt miért is nem számlázhatja ki egyből a kiadó, de ebbe most ne menjünk bele.

Ide a rozsdás bökőt, hogy az Alexandrával kizárólagos viszonyban álló kiadók egyike sem fogja felemelni a szavát a mostani balhéval kapcsolatban. Nyilvánosan nem, max. baráti körben puffogva. Emlékszünk, mit mondott Kepets András, az Ulpius Ház tulajdonosa az Indexnek? “Ha a kiadó keménykedik, egyszerűen kidobják a láncból. “ Azaz, hiába érinti bármelyik kiadót negatívan az, hogy az Alexandra miatt nem terjesztik őt a Libri boltjaiban, senki nem fog felszólalni emiatt – mert fél, hogy akkor a meglévő Alexandrás vonalat is elveszíti. Ami viszont, hiába nem elegendő önmagában a nyereségességhez, mégis elengedhetetlnül szükséges. A megfelelő bevételhez viszont pont a jó budapesti pozícióban lévő Libri is szükséges, amelyik az ország legfizetőképesebb keresletéhez tud eljutni.

Az olvasók sok esetben joggal panaszkodnak arra, hogy rengeteg könyv rosszul van szerkesztve, rossz a korrektúra, a kötés, a fordítás, az akármi. Ez nagyon sok esetben viszont egyértelműen visszavezethető a rossz piaci viszonyokra – egész egyszerűen arra, hogy a legtöbb kiadónak nincs elegendő pénze megfizetni a megfelelő szakembereket, akik egyébként így sincsenek túlfizetve. Tehát a kiadók egy része be fogja érni a bölcsészkaron még csak most kezdő korrektorokkal, lektorokkal, középfokot beszélő fordítóval, be fogja érni egy QuarkXPresst úgy-ahogy ismerő tördelővel, egy friss nyomdaipari céggel, aki tegnap vett valami nyomdagépet, és alákínált minden konkurensnek – bízva abban, hogy kezdő gárdával is – nem minőséget -, eladható terméket! tud produkálni.

A Libri-Alexandra balhénak csak az első lépése az, hogy a Libriben nem lehet kapni majd bizonyos könyveket. Most így hirtelen nem vagyok biztos benne, hogy külsős kiskereskedők is vásárolnak-e a Libritől, de gyanítom, így van – ha igen, akkor az ő boltjaikban sem lesz kapható egy csomó minden, hacsak nem veszik a fáradságot ők is, hogy több helyre járnak vásárolni. (Sokan nem teszik meg.)

Egyes könyvkiadóknak pénzügyi gondjaik lesznek, akiket érzékenyen fog érinteni a Libris bevételkiesés. Ez rövidebb távon a fentiekben taglalt minőségromláshoz fog vezetni. Az olvasók azt fogják észrevenni, hogy egyes kiadók nem a megszokott minőséget fogják hozni (mások meg azt, hogy az XY könyvei szarabbak, mint valaha). A kiadó vásárlókat fog veszíteni.

Vagy tönkremegy bele a kiadó, vagy valamelyik nagyobb fel fogja vásárolni. Egyszer, ígérem, bele fogok menni a long tail elmélet taglalásába (aki nem bírja ki addig, az Chris Andersontól olvassa el A hosszú farok című könyvet), mert van köze a problémához. Addig is legyen elég annyi, hogy én a magam részéről féltem azt a sokszínűséget, ami jellemzi a könyvpiacot.

Ha azt hisszük mi, sci-fi és fantasy rajongók, hogy a mi szívünk csücske nyakig ül a trágyalében, akkor hadd homályosítsak fel mindenkit arról, hogy vannak olyan tematikák, amiket már el is lepett a cucc. Az SF könyvek még mindig inkább nyereségesek (nagyon kemény munkával persze) – már csak az is egy jel erre, hogy mekkora viharok támadnak olykor-olykor errefelé. Vannak olyan tematikák, amik nem ennyire szerencsések.

Nem azért, mert minőségileg rosszabbak lennének, mint az SF könyvek, hanem egész egyszerűen azért, mert kevesebb embernek a szíve csücskét jelentik, egy, a mienkénél jóval kisebb szubkultúra fogadja be őket.

Nos, ezek a könyvek is vagy el fognak tűnni, vagy “megmenti” őket egy felvásárló, vagy “szerencsés” esetben a kiadó fog jócskán árat emelni, és az olvasóval fizetteti meg a rosszul működő rendszer árát. (Az általad könyvre kifizetett pénz fele megy csak a könyvre, a másik feléből Te tartod fenn ezt az elcseszett bizniszt, beleértve a nagykerek háborúskodását is.)

Most persze mondhatnád azt, hogy egy nagykereskedőnek a legelemibb érdeke, hogy gyorsan eladja a nála lévő raktárkészletet, hiszen abból van pénze. Abban lehet igazság, hogy a nagy pénzek valóban az aktuális sikerkönyvekből jönnek (Harry Potter és Da Vinci kód pl., bár ezek már nem aktuális slágerek), de azért jelentős bevételt hoz az a kismillió kötet, amiből boltonként három példányt adnak el… ez valahol közelít a long tail elmélethez is. A probléma az, hogy a nagykereknek (bármelyiknek) tökmindegy, hogy melyik kismillió kiadvány hozza neki a sok-sok apró bevételt. Ha tönkremegy egy kis kiadó, akkor sincs baj – majd jön a következő balek, aki ugyanezt a bevételt fogja produkálni.

A mostani történet pikantériájára amúgy maga az Index is jól rávilágít:

Más információk szerint Matyi Dezső a bizományi jellegű értékesítést akarta megváltoztatni, vagyis el akarta érni, hogy szállításkor fizessen a Libri neki azokért a könyvekért, amiket ő ad ki, illetve forgalmaz. Ez azért meglepő, mert ő maga, mint az ország legnagyobb könyvterjesztője, sem fizet előre senkinek.

Én amúgy támogatnám, hogy akkor fizessen a terjesztő, amikor egy kiadó leszállítja neki a könyveket – de azért a magam részéről üdvözölném, ha ezt a szokást Matyi Dezső először a saját házatáján próbálná meg bevezetni. Egy olyan rendszerben vagyunk, ahol a nagyterjesztő gyakorlatilag semmilyen kockázatot nem köteles vállalni, az összes rizikó ugyanis a könyvkiadó vállán nyugszik.

A kutya azonban mégis a cikk végén van elhantolva, csak még senki nem mondta ki ennyire nyíltan:

Az Alexandra Magyarországon egyszerre a legnagyobb könyvterjesztő és kiadó is, amivel stratégiailag meghatározhatja a piacot.

És ez egy nagy probléma szerintem. Az ország legnagyobb könyvterjesztője ugyanis a legnagyobb konkurense minden más könyvkiadónak. Elemi érdeke, hogy saját akolba tereljen minél több könyvkiadót – hogy még nagyobbat tudjon szakítani a könyvértékesítésekből. Márpedig a stratégia ez – igaz, most a Magvetőt nem tudták megvásárolni, de majd lesz más, akit felvásárolnak.

Az Alexandra tehát most egy olyan formáció, amely a sikeres könyveladáshoz

a., megkerülhetetlen
b., ugyanakkor nem elégséges
c., és viszont konkurens is egyben

Tisztelettel kell egyébként adózni Matyi Dezsőnek, mert teljesítmény egy ilyen dolgot összehozni, és ezt most tényleg minden gúny és hátsó szándék nélkül írom. Az már más kérdés, hogy szerintem ez nem tesz jót a piacnak.

Matyi Dezső cinizmusa ugyanakkor a legkevésbé sem tiszteletre méltó, amikor ilyeneket mond:

“csak két méterrel kell arrébb menni, hogy meg tudják venni, amit akarnak.”

Ugyanis az Alexandra elemi érdeke, hogy két méterrel arrébb vagy egy másik Alexandra boltot, vagy pedig cipőboltot találjon a tisztelt vásárló. Arról nem is beszélve, hogy azért árulkodó: a tisztelt vásárló le sincs tojva, a kutyát nem érdekli, de legfőképpen Matyi Dezsőt nem érdekli, hogy a VEVŐ mit akar. Egyedül a pénze kell a vevőnek – mondjuk ha csak a könyvterjesztésben találkoznánk ezzel a szemlélettel, akár boldogak is lehetnénk.

Hogy a jövő mit hoz, azt Yoda mester is macerásan mondhatná meg. Az biztos, hogy az Alexandra növekedni fog, boltszámban is, meg a felvásárolt könyvkiadók számát tekintve is. (Könyvkiadót felvásárolni amúgy nem nehéz, ha terjesztő vagy: csússzál pár hónapot a kifizetésekkel, hogy likviditási gondjai legyenek a társulatnak, majd vedd meg olcsóér’, amikor már lélegezni se tudnak.)

Lesz egy Líra + Sunbooks kombónk, ami szépen befoglalja a hipermarketeket, mint Tesco, Cora és Auchan – a baj az, hogy bár fogynak a hiperekben is a könyvek, nem úgy, ahogy számítana rá az ember, ráadásul a hiperek beszerzési metódusa kissé idegen a könyvpiac számára.

Plusz lesz egy Index.hu hátszéllel extrán meghajtott Bookline is, amire jó lesz odafigyelni – ugyanis pár éven belül az lesz szerintem az Alexandra nagy konkurense, ami szintén nem lesz felhőtlen öröm és bódottá’ a kiadóknak. Pár hete például több kiadó kapott egyoldalú szerződésmódosítást, hogy akkor mától +5% terjesztői jutalék. Figyeljetek csak oda, pár éven belül nem az Alexandra lesz a nagy mumus a könyvpiacon, hanem a Bookline – ahogy nő az internet szerepe Magyarországon, úgy lesz szignifikánsan jelentősebb az ő szerepük is. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy lesz egy Bookline – Valaki összeolvadás is valamikor, a Valaki pedig egy megfelelő bolthálózattal ellátott terjesztő lesz… mondjuk talán pont a Libri. Vagy előbb pár kisebb bolthálózat, mint mondjuk a Móró.

A helyzet nem lesz rózsás, a kérdés az, hogy mikor érik meg a szitu arra, hogy a könyvkiadók félretegyék a terjesztőktől való rettegésüket, és valamiféle közös szakmai és érdekvédelmi szervezetet hozzanak létre. (Hogy a Magyar Könyvterjesztők és Könyvkiadók Egyesülete miért nem alkalmas erre… nos, egyrészt, a névből szerintem kitalálható, másrészt Sheenard lebegteti nekem egy ideje, hogy ezt a témát ő megírná egyszer a saját blogjában, és igazán nem akarom elrabolni a postját.) A terjesztők ugyanis, bár vannak nagy balhék, egy valamiben igenis együtt tudnak működni: ha valaki igyekezne felrúgni a jelenlegi rendszert, akkor kidobják a láncból.

Az is egy megoldás lehet, de szerintem idehaza csak részmegoldás, ha egy könyvkiadó igyekszik valahogy saját maga megfogni az olvasóit, akik közvetlenül tőle vásárolnak – de ez nagyon macerás ügy. Az internetre eléggé jól lehet támaszkodni, de szerintem még nem eléggé. Mondjuk külföldi példának marha jó a Lulu.com, amelyik ún. print-on-demand “kiadó”. Feltöltöd a könyvedet pdf formátumban, megjelenik a Lulu árukeresőjében, ha valaki rendel, akkor kerül nyomtatásra egy példány, postázzák, és kész. Ez se rossz megoldás, a magyar pénztárcának sajnos kissé drága.

Én picit reménykedem abban, hogy a két bejegyzésem nyomán valamiféle beszélgetés kezdődik köztünk, olvasók között, hátha valakinek támad valami zseniális ötlete, hogy miképp lehetne ebből a gödörből kimászni. Szerintetek?