Libri - Alexandra háború, Part 1
Posted by merras on november 27, 2007
Semmi jót nem jelent a könyvpiacnak az, amiről most tudósít az Index: az Alexandra felmondta a Librivel 2004-ben kötött szerződését. Mindezt persze a karácsonyi szezon kellős közepén.
Az Index szerint Matyi Dezső, az Alexandra feje úgymond “partneri viszonyt” akart kialakítani a Librivel - szép csomagolása annak, hogy “márpedig én fogom diktálni a könyvpiacot, vazze!”.
Ezzel a balhéval egyrészt a kis könyvkiadók fogják megszívni - második lépésben pedig az olvasók.
De mi is a gond a könyvpiaccal? Majdnem két éve az Index is lehozott erről egy cikket, ami egészen meglepő módon tényleg egy korrekt tényfeltárásnak bizonyult. Mielőtt belemennék, hogy mik is a saját érzéseim az aktuális könyvpiaci balhéval kapcsolatban, ismételjünk át néhány problémát, amivel sokak tisztában vannak már, sokak viszont nem, vezérvonalnak az Index cikkét használva.
Bizonytalanság, kiszolgáltatottság és egymás szívatása. Ezek az ismérvei a magyar könyvbiznisznek, állapítottuk miután beszélgettünk néhány kiadóval.
Állapítja meg az Index, találóan sajnos.
A kiadók nagynak tartották a 45-55%-os kereskedői árrést is, a nehézségeket pedig fokozza, hogy a bevétel egyenlőtlenül jelentkezik: könyvet a világ ezen szeletében többnyire karácsony környékén szokás venni.
Nos, ha csinálunk egy egybevetést a hasonló lélekszámú, és nagyjából hasonló fejlettségi szintű Csehországgal, akkor kettő darab érdekes adatot vehetünk észre. Egyrészt, a bruttó fogyasztói ár olyan 5-10%-al magasabb (bár ez lehet annak az eredménye is, hogy ha jól tudom, arrafelé normál ÁFA kulcs van a könyvekre is). A másik, hogy a terjesztői árrés nem nagyobb 35-40%-nál.
Node, lássuk a következő fontos tényt:
A kiadók bizonytalanságát ugyanis fokozza, hogy a kereskedők ritkán fizetnek időben, állította egybehangzóan minden névvel és név nélkül nyilatkozó kiadós. Üzleti terveket kidolgozni, azokat betartani pedig nehéz úgy, hogy még a késés sem állandó, hol csak néhány héttel, hol hónapokkal csúszik az átutalás, állították. Bevett trükk az is, hogy a kereskedő kevesebb példány eladását jelenti le. Kepets elmesélte, hogy egyik sikerkönyvüket folyamatosan rendelte nagy példányszámban egy nagykereskedő, de alig néhány példány eladása után fizetett.
Az, hogy az Alexandrás utalások akkor tutira késnek, amikor épp egy újabb könyvhodályt nyitnak, az minden bizonnyal egyrészt, rosszindulatú pletyka, másrészt a véletlen műve, harmadrészt, örüljenek a kiadók, hogy még egy teljességgel felesleges boltba kikerülnek a könyvei. Ha egyáltalán, ugye.
Viszont nem éri meg ugrálni ilyen abszolút nyilvánvaló esetekben is, mert mint Kepets András, az Ulpius tulajdonosa rávilágít: “Ha a kiadó keménykedik, egyszerűen kidobják a láncból.”
Egyedül - minő meglepetés - Matyi Dezsőnek nem voltak már akkor sem problémái a dolgokal:
Matyi nem tartotta aggályosnak a bizományosi rendszert sem, szerinte a kereskedőnek az a feladata, hogy kiépítse a “platformot”, a logisztikát, megoldja a szállítást, de nem kell minden kockázatot a nyakába vennie.
Nem tudom, lehet, hogy rosszindulatú pletyka, de azóta olyan, kiadók életét megkeserítő változtatásokat vezettek be, vagy terveznek bevezetni, mint
a., havi 3000 Ft + ÁFA raklapdíj, raklaponként értve persze
b., még +5% terjesztői jutalék, azaz a jutalék - ahol még nem tette meg - valóban elérné az 50-55%-os árrést
c., napra pontosan előre lejelentett kiadási dátumok - a határidő nem tartása esetén kötbér (azaz, ha a nyomda csúszik, akkor a kiadó fog szívni)
Persze, ezek lehet, hogy valóban csak rosszindulatú, alaptalan pletykák. Az viszont nem, hogy a nagyterjesztők valójában alig-alig terjesztenek - inkább lehetne raktáráruháznak hívni őket, ahová bejár egy kiskereskedői kör, aztán választ valamit, tökmindegy, mit. Olyan, hogy kimondottan ajánlanának valamit, amit érdemes lesz kitenni a polcra, az ritkán van, hacsak nem a Norbi legújabb rudiját reklámozó izéről van szó.
Összefoglalva, a legfőbb gondok a rohadt magas terjesztői jutalék, a nagyterjesztői menedzselés teljes hiánya, valamint a terjesztők részéről a fizetések csúszása - valamint, hogy nincs egy olyan független szakmai ellenőrző szervezet, amelyik a fogyásjelentések valódiságát tudná igazolni vagy cáfolni.
Tudtam, hogy ez a cikk téged is megérint majd. Sajnos nagyon szomorú a helyzet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar könyvpiac kapcsán felmerülő aggályos helyzetekért és állapotokért nem kizárólag egy cég, társulás, könyvterjesztő felelős és az is igaz, hogy nem minden könyvterjesztés kérdése, de a közízlés formálásában és az ismertetésben igenis nagy szerepük van. Illetve lenne.
Az érdekérvényesítés és etika, sajnos - nekem legalábbis úgy tűnik -, teljes mértékben hiányzik a magyar könyvpiacról. Ne várjuk/ne higyjük, hogy a karácsonyi vásárló tömeg ezt valaha is fel fogja ismerni, mert nem, a válasz a soha. És azt se feledjük el, hogy mint az élet terén mindenhol, itt is csak annyit tesznek és tehetnek meg bárkik, bárkivel/bármivel, amit megtehetnek. Sem többet, sem kevesebbet…
A saját tapasztalataim és véleményem az Alexandra-Libri kérdésben az elmúlt 1 évben gyökeresen megváltoztak és nem a Libri javára. Az Alexandrát sosem kedvelem, mert miattuk is sokat bosszankodom átlagos vásárlóként, aki sajnos pontosan tudja mit akarna megvenni a nyamvadt hodályaikban (aztán tán a 3.-ban meg is kapom, a kutya se veszi fel rendelésként az igényem pl., hogy egyetlen példát mondjak, ami már számtalanszor felháborított), de ettől függetlenül, tetszik, nem tetszik, az én rétegérdeklődésemet az Alexandra még mindig jobban kiszolgálja, mint a Libri. Ráadásul az utóbbi hálózat olyan pofátlanságot tett, ami kapcsán kettévágtam a kártyájukat. Ez is tanulságos sztori…
Úgy körülbelül 10 éve volt már Libri kártyám (passz, lehet, hogy csak 8), azt hiszem valami nevetséges 5%-os kedvezménnyel járt. Nem a kedvezmény miatt használtam, csak megszokásból és a hűség miatt. Minden hónapban bemegyek szétnézni a boltokba. Aztán, mióta főleg sci-fit veszek és az elmúlt évben nagyjából antikváriumokból elégítettem ki az igényeimet, a friss könyveket pedig előbb kaptam meg máshol, mint náluk, így hiába tértem be rendszeresen a boltjaikba, könyvet nem tudtam venni. Mert - hát istenem, kövezzenek meg - leszarom, hogy mi a 10-es listájuk és mi van kint a boltban raklapszámra, ha nem azt akarom megvenni, és amire vágynék, az náluk nincsen… vagy úgy elpakolták, hogy nemcsak én, de az eladók se találják meg (sic!).
A múltkori vadászatomon, amikor végülis minden egyéb, máshol már kifejtett véleményem ellenére megvettem a Balek-ot, a Libriben tettem. Merő szimpátiából és nosztalgiából, merthogy azért mégiscsak őket tartom hozzáértőbbnek könyvek terén, illetve tartottam sokáig…
És ja, a pénztárnál mondtam, hogy van libri kártyám is ám. Aha… Közölték velem, hogy mivel egy ideje már nem vásároltam náluk, a kártyán érvénytelenítették a kedvezményt.
Ergo az ÉN hibám, hogy nem kapom meg náluk azokat a könyveket időben, amikre vágyom. Többet nem vásárolok náluk. (Alexandra kártyám is van, összejött az elmúlt évben párszor a limit..). Ja, bolond vagyok, de nincs családom, így ha jól számolom, többet költök könyvekre évente, mint ruhára, mert még megtehetem. Nekem egyetlen bolt egyetlen kártyája sem a kedvezményről szól. Hanem a lojalitásról és arról, hogy én, mint vevő, ha tehetem, oda járok - és ők, mint eladók ezt tisztelik bennem. Ne adj isten nem pattintanak le azzal a pultnál, hogy: “Nekünk elfogyott, de esetleg az x.y. boltunkban próbálja meg.” Az Alexandra puccos boltjainak neglektáló vagy jobb esetben segítőkész, de teljesen kocka eladóinak service level-je valahol a 0 és 10% között mozog. A Libriben legalább feltételezni tudtam az eladókról, hogy már láttak könyvet belülről is, és tájékozottabbak is voltak mindig. De amikor ez történt, azt mondtam, hogy elmentek ám ti a jó büdös fenébe. Pont.
És már azt is tudom, hogy ezentúl, amennyire csak tehetem, a Kiadóknál fogom közvetlenül megvenni azokat a könyveket, amikre vágyom.
És mondom, ez nekem, mint tudatos vásárlónak, fáj, és nem hiszem, hogy csak nekem - fáj a kiadóknak is a helyzet, de pár fecske nem csinál nyarat. Nem igaz, hogy ezen a téren mindenki tehetetlen. Először tán a hazai eltaposott kiadóknak kellene szót érteniük egymással villongások helyett és odacsapni az asztalra közösen… Tudom. Naív vagyok. Így születtem.
De az a 2000-es könyvpiac pl., amit a sci-fi magának elkönyvelhet, az tudja mi az a Csodaidők, Diagnózis, Poszthumán, Mellékhatás, Csonkolás művészete, Keringés (és még lehetne folytatni) - és meg fogják venni, mert keresik. Csak ez a sztori a rétegek szélesebb eléréséről szól. Na ezen a téren, ahogy elnézem, nincs sok remény. És ez nekem - és még sokaknak - akkor fog igazán fájni, amikor az utolsó írók és kiadók is feladják, bedobják a törölközőt, én pedig szorítkozhatok újfent az antikváriumok könyvkínálatára.
Vagy esetleg alkalmazkodhatok a közízléshez és megvehetem a Méhkirálynőt. Pl.
Azt egy szóval se akartam sugallni, hogy a Librit többre tartom, mint akármelyik másik nagykert. 12 egy tucat. Viszont ha toplistát kéne felállítanom arról, hogy melyik nagyker árt a legtöbbet a piacnak, akkor gondolkodás nélkül az Alexandrát tenném első helyre. Ez nem mentesíti a többit.
Ami meg a semmit se érő kedvezménykártyádat illeti, nos, azt meg tanítani kéne marketing kurzusokon a “Mit, hogyan NE!” című órákon.
[…] Az előző postomban körbejártam lenyúlva az Index két évvel ezelőtti cikkét nagyjából megvilágítottam, hogy mik a legfőbb gondok a magyar könyvkiadással és főleg terjesztéssel - kicsit reflektálva arra, hogy az Alexandra és a Libri most összeugrott. Nos, hogy ez miért nem lesz jó senkinek se, azt boncolgassuk egy picikét. […]
Csak egy rövid közbevetés:
Az új (még nem használt) EUR raklapok kereskedelmi ára 1500 Ft + áfa körül van, a jó állapotú használtak valahol 1000 és 1500 között.
A 3000-et még raklappal, zsugorfóliával, ragasztószalaggal és munkadíjjal együtt sem éri el egy raklapnyi áru csomagolási költsége.
Ha a 3000-be beleszámoljuk a fóliázógép árát is, annak 100-200 raklap után megtérül az ára.
Ezt úgy fogd fel, hogy “helyfoglalási díj”: havi 3000-et fizess azért, mert az Alexandra raktárában porosodik a cuccod. (Állítólag, teszem hozzá, mert azért 100%-ig nem vagyok biztos az infó hitelességében.)
Az X Magazin járt így anno egyébként: a Hírker cseszte kivinni a lapot az újságosokhoz, neki megérte úgy is, hogy felszámolja a kiadónak a remittendadíjat…
Add A Comment