Knights of the Old Republic 1.

Posted by merras on június 23, 2007

Néhány hete újra elővettem az egyik kedvenc játékomat, a Knights of the Old Republic első részét. Hiába, sokadik újrajátszásra is hihetetlen nagy élmény a cucc.

Alapvetően nem vagyok a számítógépes szerepjátékoknak nagy rajongója. Fene tudja, nekem a szerepjáték az örökre megmarad az asztal körül ülünk, és dobáljuk a kockázat jellegű változat; az MMORPG változatot alapvetően kedvelem, csak nincs időm a művelésére (anno kipróbáltam a Star Wars Galaxiest, de szerintem borzasztó, meg az EVE Onlinet, ami viszont abszolút király). Single player számítógépes RPG vonalon korábban két cím jött be: a Fallout, és a Fallout 2. Azok viszont nagyon - a KOTOR azonban letaszította őket virtuális trónjukról.

Ha a Csillagok Háborúja egy messzi-messzi galaxis réges-régi történeteit eleveníti fel, akkor a KOTOR még régebbi sztori: konkrétan 4000 évvel a mozifilmek időszaka előtt játszódik. Amikor még erős volt a Köztársaság, a Jedi Rend. (Persze Lucas feltétlenül fontosnak tartotta, hogy egy teljesen felesleges tollvonással próbálja negligálni a KOTOR korszakot: a shitek bosszújában Palpatine szájából konkrétan hallhatjuk, hogy a Köztársaság márpedig 1000 éves. Kár, hogy az előzménytrilógiát meg én nem vagyok hajlandó figyelembe venni.)

Persze, az, hogy a Köztársaság és a Jedik sokkal erősebbek voltak, mint a filmek idejében, nem jelenti azt, hogy nem kellett Palpatine-szintű kihívásokkal szembenézniük - sőt. A KOTOR története legalább annyira heroikus és hangulatos, mint az eredeti Star Wars filmek voltak… megkockáztatom, néha még ütősebb is. Igazi Star Wars hangulat, néhol kissé sötét tónusban tálalva.

A sztoriról keveset lehet írni anélkül, hogy le ne lőjük a poénokat - és bár lassanként akár általános iskolába is beirathatnánk a KOTORt, hátha van még valaki, aki nem játszott, de kedvet kapna rá. Az indulóhelyzet pedig lehet, hogy sablonosan fog hangzani, pedig a történet abszolút nem sablonos.

Néhány évvel a Mandalori Háborúk után járunk - a mandaloriak lerohanták a Köztársaságot, borzalmas nagy veszteségeket okozva. A Köztársaság vezetői nem léptek idejében, amikor még csak határmenti bolygók lettek megtámadva - amikor pedig kénytelenek voltak összeszedni magukat, akkor pedig a Jedi Rend vezetői mentek át aktív vacakolásba: besegítsünk a harcba, vagy mégse? Ha igen, hogy? Eközben a Köztársaság vereséget vereségre halmozott, míg a nagy és bölcs Jedi Mesterek a biztos menedékeikben meditálgattak aktív cselekvés helyett.

Erre a milliók életébe kerülő vacakolásra azonban rövid úton ráunt két Jedi lovag, Revan és Malak, intettek egy istenhozzádot a Mestereknek, és csatlakoztak a Köztársaság flottájához. (Mint a KOTOR második részéből kiderül, ők csak az első fecskék voltak, hozzájuk még nagyon sok Jedi lovag csatlakozott.) Revan átvette a hadsereg irányítását, a Köztársaság legnagyobb örömére - Revan ugyanis elég gyorsan képes volt megfordítani a háború menetét. A mandaloriak véres fejjel voltak kénytelenek visszavonulni, a játék idejére pedig már nem számítanak meghatározó tényezőnek.

Az igazi problémák azonban a háború után kezdődtek - Revan és Malak, akik korábban a Jedi Rend legreményteljesebb lovagjainak számítottak, átsodródtak a sötét oldalra. Eltűntek egy időre, a flotta egy részével egyetemben, majd mire visszatértek, addigra már sithek voltak - az egykori hősök támadtak most a Köztársaságra.

Nem sokkal később egy Bastila nevű Jedi leányzó vezetésével egy osztag Jedi lovag megtámadja Revan hajóját, hogy elfogják őt - ekkor Malak, a jól bevált Sith hagyományok szerint hátbatámadja egykori mesterét, innentől kezdve övé a hatalom. Mestere “foglaljuk el a Köztársaságot” című projectét azonban teljes mértékben a magáénak érzi, tehát folytatja azt, amit mestere a sajnálatos események miatt kénytelen feladni.

Revan tehát kinullázva, Malak azonban még így is nagyon nagy falat. Mint a játék későbbi szakaszából kiderül, Malak semlegesítése természetesen a mi feladatunk lesz.

Ennek érdekében be kell járnunk majd Revan és Malak régi útját - hol jártak, mit csináltak, ki kell nyomozni, honnét ered a hatalmuk. Mindezt hangulatos helyszíneken, érdekes karakterekkel találkozva, ütős kis harcokat megvívva. És persze nem árt, ha el tudjuk dönteni: az Erő világos vagy sötét oldalán képzeljük-e el köztársasági karrierünket.

A játék készítői kihozták a lehetséges maximumot, amit a Star Wars brandből ki lehet hozni, nagyon jó érzékkel nyúltak olyan témákhoz, amik bármikor képesek megmozgatni a rajongók fantáziáját. Például a helyszínek megválasztásával is: bár a legtöbb bolygó és annak kultúrája saját kútfőből származik (de abszolút beleilleszkedik a Star Wars világképbe), meglátogathatjuk a Yavint, ami mellett egy aprócska űrállomás kering ekkor; vagy komoly feladatokat kell megoldani a Tatooine homokdűnéi között; és persze meglátogathajuk a rajongva kedvelt Chewbacca szülővilágát, a Kashyyykot. Utóbbi kettőnek az is tagadhatatlan érdeme, hogy ad egy olyan mélységet ezen helyszíneknek, amiket a mozifilmekben értelemszerűen nem nagyon lehetett bemutatni. Pl., ha ügyesen játszunk, akkor megismerhetjük a Tatooine buckalakóinak eredetmítoszát; de azt is megtudhatjuk, hogy honnét is szerzik a jawak azokat a homokjáró cuccokat, amikkel olyan kényelmetlen ismeretséget fog majd kötni később egy Artoo meg egy Threepio nevű robot. Vagy közvetlen közelről megtudhatjuk, hogy a wookie kultúra nem csak abból áll, hogy szőrösek vagyunk és nagydarabok. Hja, és a Jedi Rend egyik fő bázisa azon a Dantooine nevű bolygón van, amit 4000 évvel később behazudik Leia Organa, hogy ott rejtőznek a lázadók.
A főkarakter társai is igazi telitalálatnak bizonyulnak - ráadásul ez belső konfliktusforrást is jelent. Pl. van egy köztársasági katona, Carth Onasi parancsnok, akivel kettesben indulunk el - majd nemsokára összeszedhetünk egy igazi rosszfiút is, Canderous Ordo személyében, aki bizony egy mandalori parancsnok volt a háborúban. Ahogy ezek egymást csesztetik néha, az igazi élmény. De a legjobb párost - akárcsak a mozifilmekben - két droid alkotja: egy asztromech droid, meg egy tolmácsrobot. Csakhogy az írók csavartak ezen a felálláson egy jót - Artoo és Threepio párosának görbe és genya tükörképét megalkotva.

A KOTOR ízig-vérig számítógépes szerepjáték. Azaz, nem kizárólag az akció dominál benne, hanem a beszélgetések ugyanolyan fontosak, sőt, fontosabbak. Egyrészt, mindegyik karakter, akit be tudunk válogatni a csapatunkba, egy külön színfolt, különálló történetekkel, amiket úgy kell kiszedni belőlük, hosszas beszélgetések során, fokozatosan elnyerve a bizalmukat. Másrészt, a nem játékos karakterek is, akikkel összefutunk, azok is élőnek hatnak - saját tervekkel, célokkal, személyiséggel.

Valószínűleg szándékosan csinálták így, de nekem egy karaktertípus cseszte a csőrömet nagyon - a Jedi Mesterek, akik kiképeznek minket Jedinek. Számomra egy álszent, kényeskedő, kenetteljesen a semmiről beszélő, ostoba bagázsnak tűntek, akikre egy tízfillérest nem bíznék, nemhogy egy komplett galaxist. (A KOTOR2 majd pont ebből a szempontból lesz filozófikusabb játék - magát azt a kérdést boncolgatja a történés során, hogy MIT is jelent a jediség.)

Ha már Star Wars, akkor persze kell egy űrhajó is - mégha nem is űrhajós játékról van szó. Ez az űrhajó az Ebon Hawk, amit majd úgy kell ellopnunk a tulajától. Tényleg olyan, mintha a Millenium Falcon nagypapájával repülnénk. A karaktereknek valóban otthonává válik az Ebon Hawk a kalandok során, mint ahogy Han Solonak nem hiába a Falcon jelent mindent.

Egy szó, mint száz, hangulatilag is, történetügyileg is abszolút eltalálták a játékot, ahogy a karakterekkel is jól bántak. Egyetlen gyomorbántalmam volt, amin gyorsan túl tudtam tenni magamat - valószínűleg licenszokok miatt, de a D20 szerepjáték rendszerét vették alapul a játékhoz, amit én nem igazán kedvelek.

Majd ha túljutottam a mostani végigjátszáson, akkor következik a KOTOR2 is - ami bizonyos szempontból jobb, mint az első rész, bizonyos szempontból meg sajnos rosszabb is egyben.