Bielefeldi kaland

Posted by merras on március 12, 2007

Ezt igazából kommentként kezdtem el írni a Nagy Piros Világmegsemmisítő mai bejegyzésére reagálva, aztán rájöttem, inkább külön post lesz belőle.

Szóval, Brod azt írja, hogy a köv. SFportal talit Bécsben kéne abszolválni - márc. 15-vel kapcsolatban elég negatív a fiú, de ez nem különösebben meglepő: egyébként is elég negatív a hozzáállása, valszeg elektron lehetett előző életében.

Szóval, ha már menni kell, nem lehetne Londonba? Szerintem a talira járók nagyobb része inkább angolul tanult meg, mint németül… okés, hogy egymással inkább magyarul dumálunk, de spec. ha már újrakezdésről van szó, akkor inkább olyan országba mennék, ahol meg tudom magamat értetni.

Pár éve kimentem Németországba egy conventionre… a Trek klub megbízásából vittem a klub zászlaját is, amin már volt egy tonna aláírás különféle Trekes színészektől, és ezt kellett volna még kiegészíteni.

Nomármost, textilfilc nem volt nálam, úgyhogy gyorsan SMS-eztem az akkor az idejét Frankfurtban töltő ismerősömnek, Krisznek, hogy ugyan mondja már meg, hogy mi németül az írószerbolt, meg a textilfilc. Utóbbi egyszerű volt, textilfilz, előbb meg valami srájbváren, vagy mijazisten. Próbáltam kérdezősködni félig angolul, félig németül a járókelőktől, hogy merrefelé találok én írószerboltot… senki nem értette, mit akarok.
Mutogattam a telkómon az SMS-t, de úgy tűnik, a németek olvasni se bírnak, pedig illett volna felismerniük a saját nyelvük egy összeszett szavát. (Bár azóta hallottam, hogy egyre több arrafelé az analfabéta̷ A legjobb az volt, amikor egy öreg anyóka megnézi az SMS-t, és baromi rossz kiejtéssel közli: “Áj kánt szpík ínglisss”.

OK. A kommunikációs kudarcok ellenére találtam papírboltot. De ez az eset elriasztott attól, hogy német nyelvterületen próbáljak meg érvényesülni. Az angolt amúgy is jobban szeretem, a német nyelvtől meg amúgy is elborzadok, az össz nyelvtudásom a “Raumshiff Enterprise”-ban testesül meg, ami meg akárhogy is nézem, max. 50%-ban tekinthető német nyelvűnek. Ha nem vagyok trekker, akkor ennyi se jutott volna nekem a német nyelv áldásaiból. (Amúgy néha elgondolkodom, hogy miképp lehet német nyelven pl. romantikusan hangzó verset mondani, szerintem szörnyű lehet.)

Node, hogy ne csak szerencsétlen németeket alázzuk (végülis nem ők tehetnek erről a nyelvről), Bielefeldhet kapcsolódik egy másik sztori is… Krisz a con másod vagy harmadnapján csatlakozott hozzám, majd utána közösen leruccantunk Münchenbe, ahol érzékeny búcsút vettünk egymástól, minthogy felszálltam a bp-i vonatra. Csakhogy… eredetileg nem így terveztem a hazautat, hanem egy másik vonattal akartam jönni - viszont mivel Münchenből éjszakai vonat indult, úgy gondoltam, hogy akkor hálókocsis kiszolgálást kérnék. (A jegy így is érvényes volt.) Úgyhogy - okulva a fenti kommunikációs kudarcból - megkértem Kriszt, hogy ugyan kérdezze már meg nekem a kallertól, hogy némi plusz pénzért kaphatnék-e hálófülkét.

Felszállunk, kallert megkeressük, Krisz hablatyol valamit németül, mire a kaller megszólal: MÁV-os vonat, dumálhatunk magyarul. Király. Érzékeny búcsú, Krisz balra el. Vonat elindul, kaller megkérdezi:

“A hölgy az Ön testvére?” (Krisz nagyjából annyira hasonlít rám, mint mondjuk a pompomlány a Heroesban.) Hja mondom, persze, ikrek vagyunk.

(A hálófülkét ettől függetlenül sikerült elintézni - természetszerűleg arra ébredtem fel a vonaton, amikor átléptük a magyar határt… az addig csöndesen száguldó vonat ugyanis csöndesből “tödömm-dödömm… tödömm-dödömm”-be váltott.)

Sokáig azt hittem, hogy ezt a sztorit nem lehet felülmúlni, de hát én sem vagyok tévedhetetlen: a kínai éttermi kiszolgáló felülmúlta…