Betekintés a kristálygömbbe: Merras Jr. részére, sok szeretettel - avagy a blogolás jövője

Posted by merras on május 24, 2007

Vajon egy újabb lufi, egy gyorsan múló divathullám-e a blogolás, vagy egy, a jövőt érdemben befolyásoló találmány?

Amellett, hogy valószínűleg sokan divatból, a hype miatti lendületből blogolnak, én mégis az utóbbi mellett teszem le a voksomat. Befolyásolni fogja a jövőnket, még abban az igen valószínűtlen esetben is, ha holnaptól kezdve senki sem ír egyetlen újabb postot sem.

Miért gondolom ezt?

Gondolatban ugorjunk előre mondjuk 400 évet - nem olyan hosszú idő az, pláne nem nekünk, SF rajongóknak. Lesznek sokkal jobb, okosabb, gyorsabb, nagyobb tárkapacitású számítógépeink… ebből fakadóan én reménykedem abban, hogy a mai blogoszféra egy jókora része meg fog maradni, mint emlék.

Képzeljük el, hogy a jövő régészei nem finom ecsettel kutakodnak - hanem otthon, a számítógépük előtt ülve nézelődnek. Kutatják a múltat - a mi jelenünket.

Én elképzelem, hogy a legifjabb Merras Jr.-nek lehet, hogy egy jó kis élményt fog jelenteni, amikor megtalálja az ük-ük-ükapja blogbejegyzéseit - a Universe Todayt. (Üdv, Merras Jr., így látatlanban is nagyon szeretlek, és remélem, nagyon boldog életed lesz! Ha télleg létezik olyan, hogy Mennyország, akkor tutira szólok pár jó szót az érdekedben a főnöknél!) Mint amikor megtalálod a nagymuter naplóját a padláson egy poros kis ládikóban - megfakult fényképek, törékeny levélpapír, halovány macskakaparások a sárgálló papíron…

400 év múlva a blogok egy darabka történelem lesznek - személyes történelem az ük-ük-ükunokáink számára. Kutathatók, rendszerezhetők, gyűjthetők… érdekességek. Egy személyes kapcsolat a múltba.

És talán az unokáink megörökölnek a blogokon kívül más virtuális értékeket is: teszemazt, az e-mail accountunkat. A Gmailen manapság 3 gigás tárhely van, a Yahoo nemrégiben indított KORLÁTLAN e-mail szolgáltatást - azaz, ők most azzal próbálnak meg rákínálni riválisukra, hogy korlátlan az e-mail tárhelyük. A leszármazottainknak talán meglesz még a hozzáférésük az e-mailjeinkhez is: látni, olvasni fogják a személyes levelezésünket. Igaz, a sok szemétből nehéz lesz kiválogatniuk a valódi értéket - de mégis, látni fogják, mi foglalkoztatott minket, kik voltak a barátaink, szerelmeink, kiket szerettünk, utáltunk, kikkel voltunk kapcsolatban. Olvasni fognak a berúgásainkról, örömünkről, bánatunkról - minden eljuthat hozzájuk, amiről valamilyen nyomot hagytunk a virtuális térben. Talán megmaradnak az iwiw vagy myspace jellegű social networkök is - ahol Merras Jr. végignézheti az ismerőseim listáját. Talán Merras Jr. és a barátnője meglepődve fedezik fel, hogy az ük-ük-ük szüleik milyen jó haverok voltak, és hányszor rúgtak be közösen.

Egy darabka örökkévalóságot, egy virtuális halhatatlanságot jelentenek a blogok, e-mailek, fórumok, weboldalak - meg amit még fel sem találtak itt Virtuáliában.

Merras Jr. megtalálja a blogomat, és esetleg kíváncsi lesz, hogy mi lehet az, amit itt nem írtam le… esetleg valami történelmi archívumként funkcionáló Google-utódban rákeres a Merras névre, mondjuk 2000 és 2020 között. Megtalálja az SFportalt, látja, hogy valami sci-fi nevű izé kimondottan az érdeklődésem középpontjában volt… megtalálja az Index.hu fórumait, ahol néha igen genya stílusban kommentálok politikai eseményeket… meg egy csomó más blogot, amiben kommentálok bejegyzéseket. Vajon milyen kép rajzolódik ki előtte rólam?

De egy blogokban kutatokódó történész számára mi fog kirajzolódni?

Mit tudunk VALÓJÁBAN a 400 évvel ezelőtt élő őseinkről - mit gondoltak ők, teszemazt, Habsburg Rudolfról, aki halogatta a zsitvatoroki béke ratifikálását? Mit beszéltek egymás között ők? Nem tudjuk.

2407-ben viszont, kis szerencsével (ha addig nem irtottuk ki a komplett Földet), fel fogják tudni dolgozni a mostani blogoszférát, fórumokat, egyéb netes cuccokat… és lehet, hogy még kevesebbet fognak érteni a múltból, mint mi a saját múltunkból.

Ne aggódj, Merras Jr., a saját jelenünkből lehet, még kevesebbet értünk, mint Ti így a messzeségből visszanézve. Pedig Ti lehet, széttárjátok a kezeteket, és nem értitek, hogy mi ez az egész Orbán vs. Gyurcsány dolog, egyáltalán, kik voltak ők, és miért voltak annyira fontos (?) szereplői a mi kis szűk világunknak. Nem fogjátok tudni eldönteni, hogy Orbán szent volt, vagy démon, ahogy Gyurcsányról sem fogjátok tudni eldönteni. (Ha nem tudok, kikről hadoválok, akkor egyébként tök jól jártál, szerintem ne üsd be ezeket a neveket a történelmi keresőbe, jobban jársz, mint mi.)

A jelen átörökítése a jövő számára nem is olyan régen még a kiváltságosok tulajdona volt: elég csak belegondolnunk abba, hogy ma már szörnyűnek tartjuk, ha valaki felnőtt létére analfabéta - míg történelmi léptékkel nézve egy perccel ezelőtt a népesség igen csekély százaléka, egy elit réteg tudott írni olvasni… idegen nyelveket meg aztán végképp kevesen tanultak meg. Ergo, kevesen írhatták le a gondolataikat az épp aktuális kérdésekről - egyfajta szellemi monopólium volt a történelem megörökítése. Idáig.

A jövő történészének egyszerre lesz kényelmes és nehéz dolga: kényelmes, mert hihetetlen sok forrás áll majd a rendelkezésére - és nehéz, mert hihetetlen sok forrás áll majd a rendelkezésére. Lehet, hogy majd szükség lesz akkoriban is a Google PageRank algoritmusához hasonló dologra - a PageRank ugyebár egy 0-10-ig terjedő skála, ami bizonyos objektív mércék alapján rangsorolja az oldalakat: melyik mennyire fontos vajon.

Ehhez persze az kell, hogy megmaradjon az internet - de mivel túlságosan sok pénz mozog az internetben, ezért efelől nem aggódom: gazdaságilag már meg van az a erő, ami fenn fogja tartani. Talán mindenféle eljövendő háborúk ellenére is - hiszen a tervezésnek egy kulcseleme volt az, hogy ha le is szakadnak a hálóról részek, attól az még működőképes maradjon.  (Hacsak persze egyetlen zseniális csapással nem sikerült szétrobbantani az egész Földet, de akkor nem az lesz a probléma, hogy Merras Jr. nem fogja tudni elolvasni ezt a blogbejegyzést, hanem az, hogy nem lesz Merras Jr., aki olvasni akarna, ami viszont engem kimondottan szomorúsággal töltene el.)

A megőrzés tehát pusztán technológiai és személyi feltétel marad:  lesznek-e alkalmas szerverek, amik tárolják a cuccokat, és lesznek-e emberek, akik gondoskodnak arról, hogy megmaradjanak ezek. Technológiai szempontból nem aggódom: egy magát tárhelyszolgáltatónak nevező cégnél kell, hogy legyen biztonsági mentés mindenről, 24 órára visszamenőleg - a mi tárhelyszolgáltatónk természetesen ilyen, ha - ne adja az ég - bármi történne az SFblogs-szal, akkor egy maximum 24 órával korábbi állapotot vissza tudnánk állítani. A szerverek pedig egyre erősebbek, gyorsabbak, nagyobb kapacitásúak, lesz hely tehát, ahol bármi megőrízhető. Amíg meg én élek, addig nekem úgyis fontosak lesznek ezek a blogok, tehát a személyi feltétel is adott. [Merras Jr., azért remélem, Te is tovább fogod vinni a zászlót. :)]

Hogy vannak ettől független technológiák és személyek is, akik fontosnak érzik a web korábbi arculatának megőrzését, arra jó példa a Waybackmachine.org is. Ez egy virtuális időgép - nem tökéletes ugyan, de évekre visszamenőleg lekérhetsz nagyon-nagyon sok lapot  - olyat is talán, ami már nincs fent a hálón. De a Google is cache-eli rendesen az oldalakat, amiket megtalál - ha valakinek van komoly esélye egy történelmi webarchívum létrehozására, akkor az a Google.

Nos, ennyi volt mára a kristálygömbbe való bámulás.