Artisjus = szerzőket rabló egyesület
Posted by merras on február 21, 2007
Mindig is volt egy olyan prekoncepcióm, hogy az Artisjus és ahhoz hasonló szerverek korántsem a szerzőkért vannak, hanem a legális rabláshoz használt maskarádénak vannak fenntartva. És lám, milyen igazam van - nem úsztam meg, hogy munkámból fakadóan kapcsolatba ne kerüljek velük, és személyes tapasztalatot szerezzek arról, milyen az, amikor a másik oldalt szopatják.
Mert az egy dolog, ha felhasználóként háborgok a szerzői jogi törvény baromságain, alapvetően támogatom a szabad terjesztést, letöltést - meg egy másik dolog, ha kiadói, szerzői oldalról tapasztalom azt, hogy rablás folyik.
Egy abszolút nem sf témájú munka kapcsán jött elő a probléma: résztveszek egy olyan projectben (elnézést a körmönfont fogalmazásért, de egyelőre nem publikus a dolog), aminek során egy kiadványsorozat látna napvilágot: egy olyan könyvsorozat, ami könyvárusi terjesztésbe nem kerül, kizárólag neten keresztül lehet megrendelni. Minden kötethez járna egy zenei CD is ajándékba.
A CD természetesen jogtiszta, a számok szerzőjének, előadójának teljes hozzájárulásával adja a kiadó a kötetek mellé a zeneszámokat, nem kalózkiadványról van szó tehát.
Rám hárult a feladat, hogy megrendeljem a CD sokszorosítást, árajánlatokat kérjek be, és elintézzem az ezzel kapcsolatos formaságokat.
Ennek során kiderült, hogy a sokszorosítás elindulásához szükség van egy Artisjus bejelentésre is, kell tőlük egy engedély, mert a munkagépeknél nem az áram az elsődleges energiaforrás, hanem a jogvédő hivatal áldása. Ekkor már éreztem a zavart az Erőben, és balsejtelmek kezdték el gyötörni jobb sorsa érdemes lelkemet. (Az már csak zárójeles megjegyzés a részemről, hogy utoljára a kommunizmusban kellett engedélyt kérni arra, hogy nyomdába adjak egy könyvet.)
OK, nézzünk utána, kit kell megölni, megfenyegetni, megzsarolni, elrabolni egy ilyen engedélyért.
Wattohoz hasonlóan az Artisjus teljesen rezisztens az Erővel szemben, rájuk csak és kizárólag pénzzel lehet hatni. Méghozzá jó sok zsetonnal.
Ugyanis jogdíjat kell fizetni, akkor is, ha egyébként a szerzőnek abszolút nincs szüksége a “jogvédelemre”, mert amúgy tisztában van azzal, hogy úgysem ér semmit… meg amúgy is tisztában van azzal, hogy PR-ügyileg többet árt a felhasználókat basztatni az illegális másolás miatt, mintsem okos marketinggel inkább arra rávenni őket, hogy fizessenek a könyvért, és megkapják legálisan a zenét is.
Ráadásul nagyságrendileg azonos összeget kell fizetni, mint magáért a CD előállításáért. A részletes táblázattal nem fárasztok senkit, mindenesetre az ár az alábbiak függvénye:
- hány perc hosszúságú összesen a zene
- hány zeneszám van a CD-n
- hány példányban jelenik meg a CD
Ennek alapján egy 40 perc hosszúságú, 10-nél kevesebb számot tartalmazó CD 1000 példányban kiadva 126 Ft + 20% áfa / db jogdíjat kóstál. 10 szám felett már 214 Ft + ÁFA ez a jogdíj. Összehasonlításképp, a CD előállítása, slim tokban, 4 színnyomásos grafikával megnyomva, a tok celofánnal bevonva 175 Ft + ÁFA körüli áron lehetséges, 1000 példányban.
Tehát, ha a jogdíjat is beleszámoljuk, az előállítás költségéből csaknem 50%-ot elvisz az Artisjusnak fizetendő díj. Ha 10 számnál többet adsz ki egy CD-n, akkor már több, mint 50%.
126.000 Ft + ÁFA a jogdíj - és csak 1000 példánnyal számoltunk. 126.000 Ft + ÁFA összegből már lehet olyan okosan megtervezett online reklámkampányt csinálni, amivel akár 2000-3000 példányban is el lehet adni egy CD-t. Vagy szimplán elinni néhány jó buli alatt az összeget, ugyanis az is hasznosabb, mint az Artisjusnak fizetni.
Ezt némileg finomabb stílusban felvetettem az ügyintéző hölgynek is, és rákérdeztem: mi van akkor, ha én teszek egy hivatalos nyilatkozatot, hogy köszönöm szépen, nem szorulok rá az Artisjus jogvédelmére, abszolút nem kérem azt, hogy megvédjék az érdekeimet, elég tökös gyerek vagyok ahhoz, hogy ha kell, én saját magam megvédjem magamat, ha meg mégse, akkor így jártam.
Hát olyat nem lehet. Szerzői jogi törvény alapján kötelezve vagyok arra, hogy jogdíjat fizessek, fel is út, le is út.
OK, kérdezek tovább, és tulajdonképpen mi is lesz ezzel a pénzzel?
Hát, az egy másik osztály, de mi úgy tudjuk, hogy nagyjából a 80%-át elutaljuk a szerzőnek.
Kérdem én, mikor is utalják el neki, és miért csak 80%-ot?
Hát, nagyjából 2-3 hónap, és hát természetesen a jogvédelemnek vannak költségei, adminisztráció, regisztráció meg tökvakarászási díj, mi kérem, itt komoly és fontos munkát végzünk, és alig vagyunk érte megfizetve.
Ahamm. Akkor most fordítok:
Az Artisjus a legrosszabb esetben is kap egy 2-3 hónapos ingyenhitelt, amiért nemhogy kamatot nem kell fizetnie, de még ő kap érte kamatot. Ha én megyek be a bankhoz, hogy kérek szépen 3 hónapra 1.000.000 Ft-ot, de legyen már elég csak 800.000 Ft, amit vissza kell fizetnem - szerintetek mennyire fognak körberöhögni érte? De nem biztos, hogy 800.000-et fizetek, lehet, hogy kevesebbet, sőt, az is lehet, hogy picikét csúszni fogok vele, ugye nem gond?
Azt nem vitatom, hogy a szerzőknek illik fizetni a művekért, amiket előállított. De ezt hadd oldjam meg jogvédő seggek közbeiktatása nélkül, közvetlenül neki elutalva a zsét, és annyit elutalva, amennyiben ÉN és Ő megállapodtunk. Nem pedig úgy, hogy a szerző effektíve ADÓT FIZET egy ki-tudja-kikből verbuválódott EGYESÜLETNEK.
Vagy én is alapíthatok egy Magyar SF Védő Egyesületet, és ezentúl jogdíjat szedhetek minden magyar sci-fi, fantasy kiadótól, szerzőtől és grafikustól, amiből aztán majd 80%-ot visszautalok a szerzőknek, akkor, amikor nekem tetszik, a 20% jutalékból meg saját palotát építhetek?
Ha már japán szamurájok vére csörgedez ereimben, attól még nem adom fel a dolgot - jó, mondom, mi van akkor, ha nem CD formájában adom a zenéket, hanem mindenki, aki megrendeli és kifizeti a könyvet, kap egy hozzáférést, amiről letöltheti magának a számokat.
Ekkor világosodtam meg - mindig is kíváncsi voltam arra, hogy miért nincs Magyarországon még olyan cég, amelyik legális mp3 letöltő szolgáltatást akart volna indítani.
Ugyanis 28 Ft + ÁFA / szám / letöltés alapú jogdíjat kell fizetni az Artisjusnak. Ergo, 10 szám esetében 280 Ft + ÁFA a jogdíj, ami csaknem duplája a CD-n lévő jogdíjnak. Gyors fejszámolás alapján arra jutottam, hogy legális magyar zeneletöltő site-ot egész egyszerűen NEM GAZDASÁGOS csinálni ekkora jogdíj mellett. Kivéve, ha egész egyszerűen sunnyogsz, és nem tartod be a szerzői jogi törvényt. Nem hiszem, hogy bruttó 100 Ft-nál többet el lehetne kérni egy mp3-ért, abból 33,6 Ft jogdíj SOK. És ebből még fizessen a cég ÁFÁt, adót, szerverbérletet, adminisztrátort, könyvelőt.
Az Artisjus most már végképp felkerült a “felszántani és sóval behinteni” listámra, ugyanis most már nem csak felhasználóként vagyok meggyőződve arról, hogy tevékenységük KÁRT OKOZ a magyar piacnak.
A jelen szituáció az Artisjus mögött álló zenekiadóknak kedvez egyedül, akik ezáltal képesek legálisan monopolizálni a piacot. De erről talán majd egy másik bejegyzésben, hogy miért is van ez így.
Újabb egyesület, ami állami segítséggel hatóságot játszik…
azta…
Még jó, hogy eddig senki nem mondta nekik, hogy a CD-khez hasonló metódussal a könyveket is le tudnák nyúlni. Mert a fenti dolog akkora, de akkora nagy intézményesített tolvajlás, hogy bármire rá lehet húzni…
Csak a tisztesség kedvéért, hogy úgymond a “másik oldal” véleménye is meglegyen itt. Creative Commons magyar levlistájára bekopiztam a linket, meg rákérdeztem, hátha van egy-két szerzői jogban járatos guru, akinek esetleg van valami normális tanácsa arra nézve, miképp lehet kikerülni ezt a szabadrablást - meglepetésemre Tóth Péter, az Artisjus jogásza válaszolta az alábbiakat:
“Ugyan, gyerekek, miért válaszolnék erre?
Tökéletesen megvan ez a blog és ez az álláspont az Artisjus véleménye nélkül is.
Csak megzavarnám ezt a szép összeesküvés-elméletet.
Vagy talán nincs igazam?
Annyit azért nagy udvariassággal megkérdeznék, hogy
- mennyibe fog kerülni a kiadvány?
- mennyit kér a nyomda?
- az üres CD gyártási költsége és eladási ára között mekkora a különbség?
Ja, még annyi az eszeveszett magasságú jogdíjösszegekről, hogy tehát
egy eladott CD egyetlen száma után nagyjából 15-20 Ft-ot kap a szám
összes szerzője. Azért ez mégiscsak rablás! Követelem, hogy mostantól
a szerzőktől vegyük el ezt a pénzt is!
Inkább fizetjük a kereskedő 50%-os kereskedelmi árrését, az állam
20%-át + a többi közteher. Meg fizetjük az anyagköltségeket.
Pá.
“
Hja, és még egy aranyos megnyilvánulás a részéről:
“Ja, és az ugye agresszív lépés lenne tőlem, a piszok jogvédő részéről,
ha az ilyen blogokat felvenné a “felszántani és sóval behinteni”
listára?
Legalább mérjünk azonos mércével, barátaim.
TPB “
És az én válaszom ezekre:
Peter Toth wrote:
> Ja, és az ugye agresszív lépés lenne tőlem, a piszok jogvédő részéről,
> ha az ilyen blogokat felvenné a “felszántani és sóval behinteni”
> listára?
>
> Legalább mérjünk azonos mércével, barátaim.
A különbség, kedves Péter, az az, hogy én nem szedek törvényi erővel díjat mindenkitől, attól függetlenül, hogy olvassa-e a blogomat, avagy sem.
Ha ezentúl egyetlen forintot is szedhetek szerzői blogvédelem címmel, törvényi felhatalmazással, abban az esetben mérhetünk azonos mércével.
>
> TPB
>
> On 21/02/07, Peter Toth wrote:
>> Ugyan, gyerekek, miért válaszolnék erre?
>> Tökéletesen megvan ez a blog és ez az álláspont az Artisjus véleménye nélkül is.
>> Csak megzavarnám ezt a szép összeesküvés-elméletet.
>> Vagy talán nincs igazam?
Milyen összeesküvés-elméletről beszélünk?
Egy rutinnak induló meló kapcsán belétek futottam, és totálisan megrökönyödtem, hogy hiába van egy cégnek szerződése egy zeneszerzővel, amiben nagyon konkrétan és pontosan le vannak osztva, hogy milyen módon adják ki a műveit, és azok után milyen módon kap bevételt (vagy épp nem kap, mivel az őrültje nem a zenéjéért akar pénzt beszedni) - attól függetlenül, induló költségként be kell fizetnie az adott cégnek az Artisjusnak több százezer Ft-ot… a mire is???
Ez nem összeesküvés - ez tény. A Te kollegáid mondták nekem.
Ahogy az összegeket is ők mondták, illetve a szerzőnek visszautalandó pénz mennyiségét szintén, illetve a hihetetlenül pontos “úgy 2-3 hónapon belül” című részletet is.
Nem gúnyból kérdem: őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy milyen józan paraszti ésszel belátható indokkal lehet alátámasztani ezt a metódust. Adott esetben miért nem jó az, hogy mondjuk megállapodok -legyen kerek szám- 100.000 Ft-os tiszteletdíjban egy szerzővel a művei megjelentetéséért cserében, ezt korrektül ki is fizetem neki… miért kell átpörgetnem ezt a 100.000 Ft-ot az Artisjuson keresztül, amiből hónapokkal később majd csak 80.000 Ft-ot fog megkapni a szerző.
Mit ad a szerzőnek, valamint a kiadónak ezért a pénzmozgásért cserébe az Artisjus, ami miatt egy cégnek kötelező jelleggel fizetnie kell?
>>
>> Annyit azért nagy udvariassággal megkérdeznék, hogy
>> - mennyibe fog kerülni a kiadvány?
>> - mennyit kér a nyomda?
>> - az üres CD gyártási költsége és eladási ára között mekkora a különbség?
Ezt ugye nem képzeled komolyan, hogy ha a saját blogomban nem írok le egy üzleti titkot képező dolgot, de egy publikus levlistán majd meg fogom írni?
Esetleg az utóbbira tudok válaszolni, elvégre ezt leírtam a blogban is:
Gyártási ár és eladási ár között -175 Ft + ÁFA a különbség - ugyanis INGYEN, DÍJMENTESEN, AJÁNDÉKBA kapnák a felhasználók, nem fizetnek érte…
>>
>> Ja, még annyi az eszeveszett magasságú jogdíjösszegekről, hogy tehát
>> egy eladott CD egyetlen száma után nagyjából 15-20 Ft-ot kap a szám
>> összes szerzője. Azért ez mégiscsak rablás! Követelem, hogy mostantól
>> a szerzőktől vegyük el ezt a pénzt is!
Teoretikusan: a szerző és a kiadó között van egy megállapodás, ami szabályozza, hogy teszemazt, eladott CD-nként fizet 100 Ft-ot. Vagy, a komplett zenei anyagért megkapja a fent emlegetett 100.000 Ft-ot. Vagy teljesen mindegy - ez a szerző és a cég saját ügye.
A tény tény marad: a szerző ki van fizetve, olyan áron, amelyet ő is tisztességesnek tart a művéért - különben nem írta volna alá a szerződést. Ha úgy igaz, ahogy a kollegáid nekem ma állították a telefonban, akkor a fenti 100.000 Ft-ból
a., csak 80.000 Ft-ot kap meg a szerző
b., azt is 2-3 hónapos csúszással
Lehet, én vagyok a hülye, de azt sem értem egészen, hogy ha én mondjuk tehetséges, fiatal zenész vagyok, és a saját számaimat adom elő egy lebujban, akkor miért is kell a saját előadásom után jogdíjat fizetni az Artisjusnak, amit majd egyszer talán visszakapok, azt is csak részben.
Ennyit a “vegyük el a szerzőktől azt a keveset is” témáról.
Tényleg kíváncsi vagyok az álláspontodra, feltéve persze, ha nem “ez egy összeesküvés-elmélet” című maszatolásról van szó, hanem érdemi választ kaphatok a blogomban, és az ebben a levélben felvetett kérdésekre.
üdv
Merras
“Ekkor világosodtam meg - mindig is kíváncsi voltam arra, hogy miért nincs Magyarországon még olyan cég, amelyik legális mp3 letöltő szolgáltatást akart volna indítani.”
A tudatlanság sohasem jó ok a haragra.
https://www.dalok.hu/
teszt
Sok dolog le lett írva, de én úgy érzem, hogy egyetlen egy dolog az ami számít: Hogy KÖTELEZŐ az Artisjusnak fizetni, és nem pedig fakultatív.
Az Artisjus nem állami cég, hanem egy civil szervezet.
Akkor milyen jogon teszi KÖTELEZŐVÉ a fizetést?
Én itt érzem a gondot.
YG - igazad vagyon…
Másrészt örülök, hogy kiderült:a jogászuk használja a számítógépet
Pár hete egy kérdéssel fordultam hozzá neten, az artisjus honlapján feltüntetett címen, és abban a reményben, hogy az ott leírtaknak megfelelően kapok is választ. Hát nem… Azóta sem…
De ezek szerint dolgozik és címkéket ragaszt blogokra
annyit hozzátennék, hogy az alábbi passzus 19.-én még rajta volt az Artisjus honlapján, és érdeklődésem után vették le ugyanis én üres adathordozókat szeretnék importálni kifejezetten LEGÁLIS sokszorosítás céljára:
3. A jogdíj megfizetése alóli mentesség esetei
3.3 A hang-, képhordozó sokszorosítást üzletszerűen végző (SZJ 22.31, 22.32) gazdálkodó szervezetnek történő értékesítés során a sokszorosító teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, a mentességi ok fennállását igazoló nyilatkozata, valamint az Szjt. 19. § (1) bekezdése alapján az ARTISJUS és a felhasználó között létrejött többszörözésre vonatkozó zenefelhasználási engedély
[…] Az előző, Artisjust kritizáló bejegyzésemben, pontosabban annak komment részében beidéztem némi e-mailes csörtét köztem, és az Artisjus egyik jogásza, Dr. Tóth Péter között. Nos, azt kell mondjam, az úriember az érdekesen induló kapcsolatfelvételhez képest pozitív meglepetést okozott. Ugyanis ma így is, úgy is be kellett mennem az Artisjus székházába némi adminisztratív ügyet intézni, és gondoltam, ha már arra járok, beköszönök hozzá, megmutatva, nem vagyok én emberevő tigris akkor se, ha épp izomból fikázok egy rendszert, ha épp úgy gondolom, hogy megérdemli. Kiderült, ő sem emberevő tigris, tehát egész normális hangvételben el tudunk csevegni, mitöbb, megoldást is tudott kínálni az előző postban körülményesen körbeírt problémára - köszönet érte ezúton is. […]
[…] ebbe most botlottam bele: http://merras.sfblogs.net/2007/artisjus-szerzoket-rablo-egyesulet.scifi eddig sem voltak illuzioim az artisjus es kornyekerol, de azert ez kemeny. « előző | maz — 2007. 10. 04. 08:30 […]
Merras!
Bementél. Pacsiztatok. Jót beszélgettetek Dr. Tóth Péterrel.
Ezt követően írsz egy nagyon visszafogott és simulékony bejegyzést.
Mi változott? Mi lett a megoldás? Ez itt február óta nem derült ki. (Láthatóan én is az Index-re ma kitett linkről érkeztem csak most.)
Ez már nem érdekes? Letetted a zászlót? Addig vagy felháborodva, amikor Téged érint, aztán már annyira nem? S eztán már mindenkinek a saját ügye, hogy miként vergődik zöld ágra a “Hivatallal”?
Eddig tartott a lángos harc?
Értem én, hogy üzletről van szó.
De akkor ez a hörgés mire volt jó?
Mert most úgy tűnik, csak a saját érdekednek szolgált, másnak nem segített.
Vagy nagyon rosszul látok valamit. Ekkor pedig szóljatok rám, ne legyek igazságtalan!
[…] Egy régebbi postom kapcsán kaptam egy kommentet, amit aztán inkább újabb blogbejegyzésben reagálok le. Anno írtam egymás után két bejegyzést is az Artisjusról, meg a szerzői jogi rendszer baromságairól, ill. egy radikális javaslatot is letettem ezzel kapcsolatban. […]
Add A Comment