Anyádat - tolvaj BKV ellenőrök

Posted by merras on június 19, 2007

Még a rendszerváltás előtti időkben dívott az a szokás Bécsben, hogy a boltok kirakták a táblát: Ne lopj magyar! Azóta sajnos sokat romlott a helyzet. Most arra lenne szükség, hogy a teljes országot szórjuk tele “Ne lopj!” táblával - kezdve a Parlamenttel, egészen a metrómegállókig bezárólag.

Sokan tartják úgy, hogy a BKV ellenőr a magyar társadalom legalját képzi, karöltve a budapesti parkolóellenőrökig - ami valljuk be, csúnya általánosítás, viszont meglehetősen macerás vele vitatkozni, amikor az ember konkrétan szemtanúja egy általuk kivitelezett rablásnak.

Nem szívesen jönnék Budapestre turistának, be kell valljam. Minthogy édesapám japán, és ennek az arcberendezésemen vannak nyomai is, elsőre gyakran néznek külföldinek - és bizony gyakran látom a csalódott arckifejezést egyes embereken, amikor megszólalok tökéletesen ép magyarsággal. Csalódott arckifejezés = navazzeg, mégse külföldi, nem tudjuk átverni.

Van, amikor persze magam is rájátszok arra, hogy higyjenek külföldinek. Évekkel ezelőtt elkapott az ellenőr a 6-os villamoson. Elkezdtem nyomni egy félig angol - félig japán halandzsát: az ellenőr persze elhitte, hogy külföldi vagyok, ezért még törtebb angolsággal előadta a következőket:

Nincs semmi probléma azzal, hogy nincs jegyem, ez elő szokott fordulni. Ebben az esetben bármelyik BKV ellenőrtől vehetek jegyet, ha elkapnának. Tőle is természetesen. A buszon / villamoson vásárolt jegy 10.000 forint.

Leszálltunk a Nyugatinál, minthogy épp oda tartottam, a megállóban a csávó tartotta a markát, hogy akkor ad jegyet 10 ropiért. Én meg ékes magyarsággal küldtem el az anyjába, csak hogy tudja, kivel kell szórakoznia - szerintem még fél óra múlva is ott állt sóbálvánnyá meredve.

Nem azt mondom, hogy minden BKV ellenőr lop. Ismerek is hármat személyesen, sf rajongók, rendszeresen összefutunk velük különféle találkozókon, na őróluk nem feltételezem, hogy lopnának. De hogy morális válság van az ellenőri gárdában, az fix. Az is fix, hogy az ellenőrök kétharmadát úgy kéne kivágni, mint macskát szarni.

Egy napig kellett higgadnom ahhoz, hogy leírjam a tegnapi esetet a blogomban, aminek szemtanúja voltam.

Megyek lefelé a Deák téren a metróba, látom, hogy az ellenőrök a befelé jövőket ellenőrzik, tehát kell jegyet érvényesíteni, szörnyű. Az automatánál látom ám, hogy mellettem mintegy 5 BKV ellenőr és ugyanekkora létszámú “metrórendőr” (aki ugyebár ugyanolyan átlag biztonsági őr, mint a Tescós társa) vesz körbe egy csoport fiatal csajszit. Fülelek, angolul megy a beszélgetés.

Öreg hiba, de ilyenkor bekapcsol bennem egy segítőkészségi alprogram - végülis asszem, én is örülnék annak, ha külföldön kisegítene egy angolul értő helyi lakos. Azt ugyebár tudjuk, hogy Európa civilizált felével ellentétben Budapesten nem alapkövetelmény, hogy a jegyellenőr tudjon legalább alapfokon angolul, így kézzel-lábbal mutogatva próbálták meg megértetni magukat a külföldiekkel.

Jelen esetben 7 db., 16 év körüli spanyol csajjal. A 7 lánynak nem volt jegye - ez gond. (Állításuk szerint abban a városban, ahonnak ők jöttek, a public transporton ilyen korban még nem kell fizetniük, ez akár még lehet a kamu-faktor része is.) A 7 lány egyetlen dolgot panaszolt fel: valamelyik BKV ellenőr brancs összesen 50.000 Ft helyszíni bírságot csekkolt le róluk. Nem vagyok egy nagy matekzseni, elismerem, szóval akár tévedhetek is, de emlékeim szerint 7*5000 Ft az valamelyest kevesebb, mint 50.000 Ft. Arról nem is beszélve, hogy a BKV pótdíjszabási feltételei között az istennek se bírok olyan tételt felfedezni, mely szerint külföldieknek viszont mindenáron kötelező lenne a helyszínen rendezniük a pótdíjat. A feltételek szerint bárki rendezheti utólag, csekkes befizetéssel is a dolgot. Hogy külföldieken hogy hajtják be ezt, az legyen a BKV gondja.

Amikor megtudtam a szituációt, akkor persze nagy hangon kérdőre is vontam az ellenőröket meg a biztonsági őröket, akkor persze én is el lettem hajtva a büdös fenébe: ne ugassak bele, amihez nem értek, a csajok folyékonyan hazudnak, bla-bla-bla. Csajok sírva el.
Van egy nagyon érdekes színfoltja az eseménynek egyébként: manapság a metróállomásokon ugyanis BEFELÉ szokás ellenőrízni az utasokat, hogy van-e jegyük, bérletük, nem pedig KIFELÉ. A napvilágot látott elemzések szerint ugyanis ezzel a módszerrel kb. napi 7 millió forint pluszbevétele származik a BKV-nak. Ami viszont felveti azt a kérdést, hogy milyen alapon is lett kiróva a fejenkénti 5000 Ft-os bírság kiróva, ami BKV matek szerint héttel szorozva 50.000 Ft-ot jelent.  Hiszen kifelé irányba tartottak a csajok.

Ez az egyik fele a történetnek. Valószínű, hogy a spanyol lánykák is inkább vehettek volna napijegyet, vagy legalább egy szimpla jegyet, elvégre ki van írva angolul, németül a szabályzat, gyanítom, ők se milliókkal a zsebükben jöttek ide kirándulni, és inkább kockáztattak a jeggyel és lebuktak. A kérdés az, hogy mi éri meg nekünk jobban: lecsekkolni róluk az egyébként durva 5000 Ft-os helyszíni bírságot (amikor egyébként utólag is fizetttethetnék a szüleikkel átutalással), vagy pedig sokkal kultúráltabb megoldás lett volna vetetni velük a helyszínen 7 db vonaljegyet, és azt eltépni, ahelyett, hogy még a szabvány büntetés mellé meg is vágják őket. Kell-e nekünk ilyen típusú országimázs, amikor kevés kitörési lehetőségünk egyike a turista-csalogatás. Már leírtam egyszer a prágai élményemet, amikor tiltott helyen való dohányzásért kapták el turdus barátomat a helyi zsernyákok. Szemléletes példa a cseh és a magyar kultúra különbségeire az eset.

Persze, ennek is meg lehet a maga oka, ami semmivel sem teszi kevésbé hánytatóvá a sztorit ugyan - de oka lehet. Méghozzá az, hogy a jelen, befelé ellenőrzős rendszerben a BKV ellenőrök nyilván nem számíthatnak fejpénzre az elkapott bliccelőkért, max. valami órabérre. A külföldiek átverése viszont jó biznisz lehet számukra.