Babylon 5 - The Lost Tales első benyomások

Természetesen nem bírtam kivárni, hogy megérkezzen az aug. 2-ra datált küldemény az Amazon.comról, hanem amint megláttam ZedZero kollega bejegyzését, levadásztam netről az új B5 DVD anyagát. Le kell szögeznem, nem bántam meg a vételt, azzal együtt sem egyébként, hogy a postaköltség magasabb, mint maga a DVD ára.

Kellemes, jól sikerült darab lett a két történet, amikkel csak pár problémám van:

1. Rohadék módon kedvet csináltak ahhoz, hogy akkor most kaparjam elő a DVD kollekcióból a teljes Babylon 5 sorozatot, hogy nézzem meg újra.

2. Szeretném, ha JMS most rögtön és azonnal prezentálna még 3-4 ilyen epizódot. Nem jövő hónapra, jövő hétre, hanem amíg kimegyek az erkélyre elszívni egy cigit.

Két sztori fért bele egy kiadványba - az Interstellar Alliance 10. születésnapja előtti napokban járunk. Lochley ezredes még mindig a Babylon 5 űrállomást menedzseli, ami a valódi otthonává vált az eltelt időszakban, míg Sheridan úton van oda, hogy részt vegyen egy orbitális szülinapi partin, amit a szövetség tiszteletére rendeznek.

Kedves, aranyos és hangulatos sztorik lettek, bár az első nekem nagyságrendekkel jobban tetszett, mint a második. Az első egészen konkrétan egy Ördögűző-light, a jövőbe, scifis díszletek közé helyezve - és némileg megbolondítva az alapszitut, ami végül egy igazi scifi történetté bontakozik ki. Azért is tartom jobbnak egyébként, mert ez bárkinek, aki sose látott B5-öt, meg lehet mutatni: komplett, kerek egész történet, ami nem igényli az 5 évad ismeretét.

A másik történet inkább egy belső, morális problémát boncolgat, és nagyrészt ez is érthető a korábbiak ismerete nélkül - bár azért nem árt tisztában lenni némi előzménnyel. Hogy pl. kik azok a technomágusok, meg centaurik. Kicsit talán valóban tanmeseszerűre sikeredett, mint ahogy annatar kollega írja a saját bejegyzésében.

Panaszkodtam már többször is, több helyen is amiatt, mert manapság mindenki összefüggő, bonyolult, több évados sztorikat csinál. Érdekes a változás, mert régebben meg inkább ezekre voltam rákattanva - illetve hát most is ezeket imádom, de… de azért hiányoznak a Twilight Zone vagy Outer Limits jellegű sorozatok. Ezekben egy rész egy történet, a következő epizódban már a színészgárda is teljesen más akár - de igazi science-fiction történetet kapunk mindegyikben. Érdekes, hogy JMS, aki tulajdonképp bevezette a scifi televíziózásba az ilyen átfogó sztorikkal való operálást, most inkább különálló sztorikban gondolkodik - összhangban az én vágyaimmal.

Féltem egyébként a kiadványt a várható negatív reakcióktól - amik elkerülhetetlenek lesznek. A The Lost Tales legnagyobb baja az, hogy 10 év eltelt a sorozat óta. Volt egy, a Sci Fi Channel hülyesége miatti bukta próbálkozás is a Legend of the Rangers kapcsán. A B5 rajongók mindig is reménykedtek abban, hogy talán lesz valami folytatás, új sorozat, új film, új akármi. Ez a felfokozott vágyakozás pedig irracionális vágyakat szül - szerintem a legtöbben többre vágynak egy-két hangulatos, rövid sztorinál. Valószínűleg sokkalta jobban fogadnák ezt a két, színesítő novella hatású Babylon 5 történetet, ha pl. lenne egy új sorozat közben, új szereplőkkel, új kihívásokkal - és mellette jönnének ki ilyen apró, elveszett történetszilánkok.

Pedig JMS nem ígért mostanra mást, mint ezt: rövid, kerek egész sztorikat, amiket egymás mellé pakolva egyfajta tévés novelláskötet jön össze.

Az, hogy apróbb, érdekesebb történetekkel teszünk színesebbé egy világegyetemet, az nem új dolog: minden sikeresebb filmhez vagy sorozathoz vannak kiegészítő novelláskötetek például, amik nem igazán, vagy csak nagyon érintőlegesen kapcsolódnak a fő csapásirányhoz. Star Wars esetében pl. voltak olyan rendkívül jól szerkesztett novelláskötetek, amiket élmény volt olvasni: például az első ilyen volt az, amelyik a mos eisley kantinban lebzselő statiszták köré kreált novellákat - staisztából élő, lélegző karakterré előléptetve őket.

Hasonló a The Lost Tales ehhez: pusztán a médium változott. Nem novelláskötet, amit csak a rajongók egy része fog elolvasni, hanem DVD-re rendezett rövidfilmek.

A fő gondom pedig az üzleti modellel van. Egész egyszerűen ilyen kiadványra nem tartom alkalmasnak a hollywoodi begyepesedett mentalitást, ami azt mondja, hogy ok, kiadjuk az USAban a cuccot, majd régiónként szép lassanként másutt is. Nem. Szerintem sikeresebb lenne, meghirdetnék, hogy ekkortól letölthetővé válik egy-egy miniepizód, ez belekerül mondjuk letöltésenként 3-4 dollárba. Vagy azt mondanák, hogy figyeljetek, gyerekek, havonta lesz egy új minirész, előfizetési díj egy évre 50 dollár. Szó nélkül kicsengetném, ahogy szerintem akármelyik hardcore B5 rajongó ezt tenné. Netes terjesztés esetén szerintem sokkal jobban érvényesülne a hatás.

Amit még feltétlenül meg kell említenem a The Lost Tales kapcsán, az a nagyon ügyesen és kedvesen beleszőtt megemlékezés. Andreas Katsulas és Richard Biggs sajnos már sosem fog tudni szerepelni semmilyen Babylon 5 kiadványban - és nagyon helyesen JMS úgy döntött, hogy G’Kar és Franklin karakterét nem fogja felhasználni többet, nem fogja más színészre osztani a szerepeket. Ellenben a második epizódban gyönyörűen tiszteleg a két eltávozott színész emléke előtt.

Köszönjük, JMS, várjuk a következő elveszett történetet…

Philip K. Dick movie - Next filmajánló

Van egy dolog a jövőbelátással kapcsolatban - ha belelátsz a jövőbe, az megváltozik. És ez megváltoztat mindent.

Szögezzünk le valamit a Philip K. Dick írói munkásságával kapcsolatos viszonyomról: én PKD műveit nagyjából annak tekintem, ahogy Hollywood tekint rájuk. Vagyis rohadt jó alapötleteket tud adni jól megcsinált sci-fi akciómozikhoz. Tudom, rohadt szentségtörő vagyok. PKD szerintem írt egy jó regényt (Az ember a fellegvárban), és van egy csomó ütős novellája. Lehetne zseniális író, csak nem kellett volna szétcsapnia az agyát drogokkal.

Read the rest of this entry »

Változó idők

Manapság minden csengetésre ugrok, holott nem kéne - de hát várom az Amazon.comtól a Babylon 5: The Lost Talest, pedig az még meg sem jelent, és amúgy is Szefantor előtti napra jegyzik nekem előre a stuffot.

Most a Tele 2 becsöngetős munkatársa zavargott nekem, hogy lenne egy ellenállhatatlan ajánlatuk nekem, mint T-Com előfizetőnek. Leráztam persze, ahogy még az elmúlt két hónapban kb. 172 db. egyéb kollegáját is, akik telefonon keresztül támadtak.

Gyorsan változik a világ. Nem mondhatnám, hogy túlságosan öreg lennék, de kisgyermek koromból azért rémlik, hogy nem volt egyszerű telefonhoz jutni: engedélykérés, x év múlva válasz, z év múlva be is szerelték. Az emberek ölni tudtak volna egy vezetékes telefonért, annyira nehéz volt hozzájutni.

Ma már az a fő probléma, hogy nem lehet tőle megszabadulni. ADSL-em van, ahhoz pedig egyelőre még kell a telefonvonal, bár elvileg lassanként a mi környékünkre is elérnek a csupasz, telefon nélküli ADSL vonalak. A különféle cégek értelemszerűen igyekeznek az utolsó cseppet is kifacsarni a citromból, ezért telemarketinges hadak, meg becsöngetőember hadak szállják meg a várost, hátha találnak még valakit, akire mindenféle akciós, meg kedvezményes szerződést rá lehet sózni.

Nem én vagyok a célközönség, azt hiszem.

A Google Jósda

Kicsit már le vagyok fáradva mára, úgyhogy baromságok jutnak eszembe - csak úgy, a semmiből. Most pl. az jutott eszembe, hogy mekkora királyság lenne olyan jós vállalkozást indítani, ami a Google keresési eredményei alapján jósol.

Most gondoljatok bele, annyi mindenből szokás jósolni: kávézacc, madár röpte (rosszabb esetben madarak belei), a víz fodrozódása, mittomén. Ennyi erővel akár a keresőmotorok találati listájából is kiolvasható az Univerzum, a Világmindenség, a Természetfeletti vagy akárkinek a válasza, akik eleddig a sokkal macerásabb módokat használták üzenetük közvetítésére (lásd madárbél). Ahogy mindennek, a jóslásnak is szerintem illik haladnia a korral - márpedig ma már a szexen kívül mindent online intézünk el. (De ugye a szex online megvalósítására is vannak már kísérletek.)

Szex könyvek - avagy a félreérthető magyar címek

Beugrottam ma a Booklineba egy múlt heti megrendelésemért… miután átvettem a köteteket, rájöttem, hogy ha csak a címeket nézzük, akkor finoman szólva is félreértelmezhető ebből 2 db. (A harmadik P.K. Dick Már megint a felfedezők című antológiája, azzal nincs gond.)
Szóval, az egyik kötet magyar címe: A hosszú farok. Aki enlarge your penis jellegű tanácsadást vár a könyvtől, az sajnos csalódni fog. Míg a legtöbb embernek valószínűleg ilyesfajta képek ugranak be, addig nekem ez:

Tiszta ciki, nem? Az angolul long tailnek, magyarul hosszú faroknak nevezett jelenség az internetes eladásokban többek között az Amazon.com példáját jelenti: vannak a sikerkönyvek (aktuális Harry Potter kötet, Da Vinci kód, etc.), amikből tényleg brutális mennyiségeket adnak el. (A bemásolt grafikon csak illusztráció, nem az Amazon eladási statisztikáit jelzi.) No, ezek a könyvek helyezkednek el a grafikon bal oldalán - egekbe szökő mennyiségekről van szó. Majd, mint láthatjuk, jobb oldali irányban hirtelen és drasztikusan leesik a példányszám. Ez a hosszú farok - hihetetlen mennyiségű, alig pár száz, vagy pár tucat példányban eladott kötetekről van szó. No, ez a hosszú farok adja az Amazon-jellegű webáruházak forgalmának jelentősebbik részét, sok kicsi sokra megy alapon.

Szóval, nem a Chris Anderson nevével fémjelzett kötetből fogja senki sem megtudni, hogy - már amennyiben - rövid a farka, hogyan lehet abból hosszú farokra szert tenni.

Pedig, ha így lenne, akkor is csalódást okozna a másik kötet, ami a mai csomagomban volt: ha már hosszú a farkunk, akkor ismerjük meg A behatolás művészete összes trükkjét. A gond az, hogy ez is annyira szól arról a behatolásról, mint amennyivel hosszabb lett a farkunk az előző kötettől. Ez ugyanis Kevin Mitnick, a világ egyik legzseniálisabb hekkerének píárolt emberének a könyve, folytatása A megtévesztés művészete című kötetnek. (Amely pedig nem arról szól, hogy hogyan hitessük el a rövid farokról, hogy az hosszú.) Bár nem vagyok sem hekker, sem pedig biztonságtechnikai szakértő (ránézek Brodra, akkor nem is akarok az lenni), élvezettel olvasgattam a szaknyelven social engineeringnek nevezett metódusokról: arról, hogy a hackerkedés nem arról szól, hogy egy gülüszemű, szódásszifon-szemüveges geek ül a számítógépe előtt, és misztikus parancssorokat üt be, hanem bizony arról, hogy a leggyengébb láncszemet támadja - az embert, akit át lehet verni.

Asszem, nem is az a ciki, hogy ilyen címmel veszek könyveket, hanem az, hogy nem csalódok a címben, és nem viszem vissza kicseréltetni őket.