Az, hogy miért nem különösebben gond a foci EB elbukása, azt Tóta W. elég jól összefoglalta, szokása szerint. Ezt a véleményt még nagyon jól megtámogatja egy plakát szövege, amit útközben láttam:
HAJRÁ LÚZEREK, MUTASSÁTOK MEG, HOGY VAN MÉG JÓ FOCI MAGYARORSZÁGON!
Nos, igen, kb. fél részt láttam a Viasat 3-on a Lúzer F.C. adásából, de abban több focit lehetett látni, mint a legtöbb magyar meccsen.
… ami annyira nem is új. A Gameforge nevű német játékfejlesztő cég cucca - azé, akik az egyébként zseniális Ogame című webes scifi stratégiát csinálták. Amit aztán jól el is csesztek azáltal, hogy lehetővé tették: akinek pénze van, az vehet magának extra tápokat… jókora anyázáshullámot kiváltva a játékostársadalom nagy részéből. Nagyon sokan - köztük én is - elhagytuk az OGame-et.
Ettől függetlenül a BiteFight akár érdekes játék is lehet - vérfarkasok vs. vámpírok, bár valószínűleg a World of Darknessen edződött hazai szerepjáték társadalom fel fog hördülni a megvalósításon… de ettől függetlenül tényleg lehetne akár jó is.
A problémáim így mintegy 5 perc próbálgatás után:
1. A szövegeket mintha valamiféle fordítógéppel magyarították volna: legalábbis nem bírok eltekinteni a 5 minutes “5 percek”-re való átültetésétől pl.
2. Kétlem, hogy a Gameforge nagyot tudna szakítani a magyar piacon a BiteFight fizetős részéből: így első blikkre a tápos cuccokat ún. Pokolkristályból lehet megvenni - ha viszont akarok Pokolkristályt venni, akkor felugrik egy ablak, mindenféle előfizetési konstrukciót ajánlva a játékra. Valószínűleg lehet ingyen is szerezni ilyet a játékon belül, de az Ogame-el kapcsolatos nyavalyáim kiújulnak így helyből: nehogymár pénzért lehessen előnyöket venni, vazze!
Így hirtelen ennyi, majd még írok róla, addig is, katt a BiteFight oldalára!
Idén se nagyon jutottam el a Titanic filmfesztiválra, egyetlen vetítés kivételével, az is véletlenül történt - egy kedves ismerősöm kérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni a Mosómedve hercegnőt, és az előzetes tartalmi ismertető, amit mellékelt hozzá… hát, nem volt túlságosan felcsigázó. Japán romantikus operett izé.
Némi szelíd unszolás hatására azért ráálltam a dologra - mint kiderült, jó döntés volt. A film meglepően jó volt, még egy strigula a “kellemes csalódások” rovátkába.
Szó, mi szó, kicsit furcsa film - már annak, aki hozzám hasonlóan túlságosan sok hollywoodi filmet látott, és ritkán jut valami egyéb csemegéhez. Komolyan, már csak azért is szeretek kínai, japán, francia filmeket megnézni, mert annyira felfrissítő élmény, hogy azt nem bírom kifejezni - más kultúra szülötte, más rendezői, színészi látásmóddal, a megszokotthoz képest idegen látványvilággal…
Most is csak egy cikkajánlóra van időm, szerintem érdemes elolvasni:
Komolyan, vazze, így akarjon valaki pozitív hangvételű blogot írni… néha végigtekintek az eddigi postjaimon, és elsírom magamat, hogy mennyit fikázok és anyázok bizonyos témakörökben, és megfogadom, hogy próbálok jópofább, vidámabb, életigenlőbb jellegű bejegyzéseket írogatni… hiába.
Nem kellett volna az előző, útiélményeimet felelevenítő post után felmenni az index.hu-ra, mert a mostani friss hírük heveny anyázást váltott ki belőlem. Lehet, holnap bővebben is reagálok rá, addig is, olvassátok el Ti is a cikket: