Tévésorozat-ügyi elmélkedés

Posted by merras on december 31, 2006

Bizony, sok-sok hosszú esztendő eltelt teszemazt, az eredeti Star Trek sorozat bemutatója óta, és ahogy a világ is változott, úgy egyre inkább megváltozott a tévésorozatok szerepe, és “megmunkálása” is.

Nagyon fura azt látni, hogy mindmáig kedvenc sorozatom, a Babylon 5 pontosan azon tulajdonságok miatt nem tudott a maga idejében igazán átütő sikert elérni, amik manapság kötelező elemei bármelyik tévéshownak. Mert valljuk be: a Babylon 5 mindig is egy sokkal szűkebb szubkultúra tagjaira volt nagy hatással - elég, ha összehasonlítjuk a Star Trek sorozatokkal, melyek jócskán nagyobb rajongói bázist tudtak kiépíteni maguknak.

J. Michael Stracynski azonban valamit megérezhetett abból, hogy milyennek is kell lennie a 21. század tévésorozatának - a Babylon 5 véleményem szerint egyértelműen ennek előfutára, jópár évvel megelőzte saját korát.

A Babylon 5 régi rajongói többek között azért szerették a sorozatot, mert a készítők nem nyomták meg minden 45 perces epizód végén a reset gombot - gondolok itt arra, hogy az aktuális rész végére mindennek vissza kell térnie a normális kerékvágásba, minden szálat el kell varrni, vissza kell állítani az univerzum eredeti állapotát az 1. perc eleji helyzetbe. Abban a korban a legtöbb sorozat részeit gyakorlatilag akármilyen sorrendben megtekinthette a néző, igazából tökmindegy volt.

A Babylon 5 esetében nem: az epizódok végére a környezet garantáltan megváltozott, maradtak lezáratlan szálak - egyáltalán, a teljes sorozat arról szólt, hogy van EGY NAGYSZABÁSÚ TÖRTÉNET, amit szezonokon keresztül mesélnek el az alkotók.

A másik kulcsfontosságú elem ugyebár a fő-, és mellékszereplő karakterek folyamatos fejlődése volt. Gondoljunk csak G’Kar és Londo kapcsolatának folyamatos finomodására és bonyolódására, vagy ahogy időnként bizonyos csontvázak kiestek a szekrényből, például Garibaldi alkoholizmusa vagy Franklin drogfüggősége.

A Babylon 5 emiatt egy szűk réteg nagy kedvencévé vált - míg a túlnyomó többség elutasítota a sorozatot elsősorban a történet összetettsége miatt. Valóban, senki sem tudhatta, hogy a múltheti epizódban teljesen mellékesnek tűnő információ mikor válik kulcsfontosságúvá 3 rész vagy 2 szezon elmúltával.

A Deep Space Nine a Star Trek sorozatok afféle fekete báránya, hasonló okokból kiindulva: nagyon hasonló nyomokon indult el, mint a Babylon 5, olykor annyira hasonló módon megcsinálva, hogy rendesen el is indultak a rajongói találgatások, hogy akkor most a B5 lopott a DS9-tól, vagy fordítva. A DS9 többszörösen is kilóg a “rendes” Star Trek sorozatok közül: egyrészt, mert statikusabb helyen, egy űrállomáson játszódik, nem pedig egy, a galaxist járó űrhajón. Másrészt, a legsötétebb tónusú valamennyi közül - kemény döntések, áldozatokkal járó háborúk, amik sokak szerint nem férnek bele a Gene Roddenberry-féle Star Trek álomképbe.

Filózhatnánk azon is persze, hogy egy SCI-FI sorozat esetében mennyire kell vajon mindenféle tradíciókhoz, konvenciókhoz ragaszkodni. Számomra ez valahogy mindig is önellentmondásnak tűnt: a sci-fi -szerintem- mindig egy jövőbe tekintő műfaj volt, legyen szó irodalomról vagy filmművészetről; a jelen problémáit ülteti át fantasztikus díszletek közé; és valahol mindig benne van a “normálistól” való elszakadás, talán egyfajta lázadás is a hagyományos dolgok ellen.

Szóval, a DS9 és a B5 azért aratott relatíve sokkal kisebb sikert, azért tudott kevesebb rajongók maga köré gyűjteni, ami manapság bármelyik sikersorozat kötelező darabja: a szezonokon átívelő storyline, a karakterfejlődés, és a karakterek egyre bonyolódó egymás közötti kapcsolata. Míg például a Voyager a hetedik szezon végére Janeway-Seven-Holodoki showműsorrá alakult, addig manapság a sokszínű, izgalmas szereplőgárda elengedhetetlenül fontos bármelyik sorozat esetében - lásd a number one Lost-ot vagy az őszi sláger Heroes-t.

A karakterek esetében eltűnt a halhatatlanságot biztosító védőpajzs is, ami viszont régebben volt kötelező elem: egy karakter legfeljebb akkor halhatott meg, ha a színész valami oknál fogva ki akart szállni a sorozatból, lásd Tasha Yar a TNG-ben. Régen azért izgulhattunk, hogy HOGYAN éli túl a rázós helyzetet kedvencünk - mostanra már emelték az alkotók a tétet, és a puszta túléléssel is hajlandóak vagyunk megelégedni. A Battlestar Galactica, a Lost, és a Heroes is hajlandónak mutatkozik arra, hogy drámai szempontok miatt feláldozzon akárkit.

A sors érdekes fintora, hogy az annak idején igencsak vitatott megítélésű DS9 két fő írója (Ronald D. Moore és Ira Steven Behr) készítik az elmúlt évek két legnagyobb hatású sorozatát: a Battlestar Galacticát és a The 4400-at. Akárcsak JMS, ők is megérezték, merre kell haladni: összetett történetet, bonyolult karaktereket, karakterfejlődést, és helyenként igencsak borús, sötét sztorit kínálnak mindketten. Látszik, hogy vannak emberek, akiknek meg kell engedni, hogy szabadon kibontakoztassák kreativitásukat, és tényleg valami durván jót hoznak össze - anno a Berman & Braga páros ugyebár annyira nem ügyelt a DS9-ra olyan keményen, azóta meg Behr és Moore szavával meg a kutya se akar ellenkezni.

Úgy tűnik, az elmúlt években vagy a nézői elvárások változtak meg a sorozatokkal kapcsolatban, vagy pont ezek az úttörő próbálkozások egyengették az efféle elvárások útját, esetleg mindkettő.

A változáshoz talán hozzájárulhatott a technikai fejlődés is, talán nem is kicsit. Egyrészről, ugyebár az amerikai piacon megjelentek a nagyfelbontású tévék, elterjedtek a moziélményt nyújtó hangtechnikai eszközök is, a HD TV technológia - a televíziózás minimum egy fényévvel előrébb jár, mint az itthoni, az biztos. Az óriási képernyő, meg az 5.1-es hangtechnika nyilvánvalóan sokkal másabb élményt nyújt, mint az 5-10 évvel ezelőtt tévézés élménye - felveszi a mozival a versenyt.

Másrészt, itt van az internet fejlődése is: ma már bármelyik sorozat legújabb epizódját megszerezhetjük a bemutatót követő cirka 3 órán belül valamelyinek bittorrent alkalmazás segítéségével. Talán manapság ez nem tűnik akkora újdonságnak - de aki emlékszik arra, hogy nem is olyan régen a hazai Star Trek conokon milyen lelkesen nézte mindenki a legújabb ki-tudja-honnét-szerzett-vagy-felvett DS9 vagy Voyager epizódokat, mert egyébként nem volt más forrása a mannának… hát az szerintem érzi, milyen változást is jelent a szélessáv meg a torrentek és ilyen-olyan warez-szerverek elterjedése.

De ha elszakadunk az ilyen megkérdőjelezhető legalitású dolgoktól, akkor is találunk változást: vannak legális internetes forrásai is a különféle sorozatoknak, pl. az Apple online boltja. Vagyis: sokkal könnyebben megszerezhető egy-egy epizód, akár legális, akár illegális forrásból is, mint 10 évvel ezelőtt. Nem kell vacakolni például a videó beprogramozásával, hogy mikor mit vegyen fel - vagy ha mégis, akkor már nem videót használunk (használnak nyugati rajongótársaink), hanem DVD recordert, ami azért mégiscsak egy minőségi ugrás.

Emiatt sokkal könnyebben nyomonkövethető akármelyik sorozat cselekménye, mint régebben: emlékszem, volt olyan eset, hogy valami miatt kihagytam egy-egy Babylon 5 epizódot, és napokig vadásznom kellett valakire, akinek oda tudtam adni egy üres videókazettát, hogy másolja át a kihagyott részt, hogy meg tudjam én is nézni. Az 1-2 megabites internetelérések korában (nyugaton ugye inkább olyan 4-8 megabit az általános) nincs ilyen probléma.

A tévéműsortól való függetlenedés tehát jó táptalaja a komplexebb sorozatoknak is - másrészt, az interneten való terjedés miatt sokkalta nagyobb és masszívabb rajongótábort képes magának kiépíteni, mint korábban. Itthon egyetlen tévé sem mutatta még be a Heroest (állítólag a TV2 megvásárolta a sorozatot), mégis kétnaponta botlok bele a showt istenítő blogokba, fórumbejegyzésekbe. Cseh barátaimtól származó infók szerint egyébként a Babylon 5 rajongás épp reneszánszát éli Csehországban - a P2P, torrent hálózatok elterjedésének következtében. Amikor ezt meghallottam, elgondolkodtam azon, hogy ha a B5-öt manapság mutatták volna be, akkor nem lenne-e sokkal nagyobb siker, mint a maga korában?

Én mindenesetre örülök, hogy a Babylon 5-ben és a Deep Space Nineban bemutatokozó tendencia felerősödött az utóbbi időben, és alig győzök válogatni a jobbnál-jobb tévésorozatok közül. Legyen az aktuális kedvenc a Battlestar Galactica és a Heroes, vagy a Jericho és a The 4400, vagy a régi-új Stargate. És persze várom, hogy merre tart a tévésorozatok fejlődése - ha megérem a sorozatok újabb generációját, na, az tényleg sci-fi lesz.