Universe Today

… Merras blogja

Új spamrekordok

Posted by merras on június 11, 2013

Van egy PR-ügynökség, akivel együtt dolgozom, és ők felajánlották, hogy szívesen megszervezik a sajtót, amennyiben végül sikerülne valami faszányos helyszínen megégetnem 3 spammert.

Egy egyszerű SFportal / SFblogs karbantartás keretében szétnéztem alaposabban az adatbázisokban, ahol blem blogjában 207 MB méretű szemetet találtam. Összehasonlításképp, az SFportal az összes aloldalának adataival együtt nem éri el ezt az adatbázis mennyiséget, pedig ott csaknem 8 évre visszamenőleg vannak cikkek, hozzászólások és egyéb nyalánkságok.

Blem azonban kismiska, ugyanis nagywouk blogjában több, mint 760 MB spam tanyázott, ezzel ő az SFblogs történetének spamgyűjtő bajnoka. Kérlek, térj át a bélyeg, esetleg a lepkegyűjtésre. :)


Amazon Kindle + keresés

Posted by merras on január 20, 2013

Minden kommentár nélkül egy kép az Analytics fiókunkból. A grafikon azt mutatja, hogy hogyan emelkedett szeptember 1. óta azon látogatók száma, akik Amazon Kindle, Kindle, Kindle 3 és hasonló kulcsszavakat beírva a Google-be jutottak el hozzánk. Egyéb kulcsszó vizsgáló eszközök (pl. az AdWords adatai) is megerősítik ezt a trendet (higyjétek csak el nekem, keresőmarketing a szakterületem), így nekem az e-könyvolvasó blog ma publikált statisztikája a formátumok kérdéséről egyáltalán nem tűnt meglepőnek.

(Katt a nagyobb méretű képért!)

""


Az éhezők végjátéka

Posted by merras on május 23, 2012

Néhány hónappal ezelőtt végigolvastam a Collins-féle Éhezők viadala-sorozatot, múlt héten pedig belevetettem magamat az Ender árnyéka című regénybe, aminek aztán az Kindle jóvoltából a folytatásait is ledaráltam egy pár nap alatt. És bár tudom, nem biztos, hogy van bármiféle alapja a két mű / sorozat összehasonlítgatásának, még kevésbé biztos, hogy korrekt dolog egy ilyet megtenni… de valami miatt az agyam mégis hasonlítgatni akarja a kettőt egymáshoz.

Valahol ugyanis az zavar, hogy a Hunger Games-trilógia körül nagyságrendekkel nagyobb a felhajtás, mint a Végjáték körül valaha is volt. Mert bár a sci-fi kedvelő publikum jelentős része (köztük én is) a zsáner meghatározó művének tartja Orson Scott Card klasszikusát, nem érzékelem azt, hogy ki tudott volna törni a ketrecből. Pedig a Végjáték egyike azon sci-fi regényeknek, amit bátran a kezébe lehet adni azoknak is, akik esetleg előítéletesek lennének a sci-fivel szemben. Ez dettó igaz az Ender árnyéka című regényre is.

Ezek ugyanis nem annyira fajsúlyosan sci-fik, mint inkább állati jó regények. Amiknek történetesen van némi scifista alapfelvetésük.

A Hunger Games a maga nemében szintén jól megírt mű, olvastatja magát, de nekem valahogy nagyságrendekkel felszínesebb az egész. Pedig valahol mégiscsak vannak hasonlóságok a kettő között: legalábbis mindkettőben gyerekek , tinédzserek szerepelnek. Valahol mindkettőben az a lényeg, hogy ezek a karakterek hogyan viszonyulnak egymáshoz, mihez kezdenek egymással.

Csak ebben a lényegben mintha Card nagyságrendekkel jobban tudna írni: nekem sokkal tartalmasabbnak tűnik a dolog.

És nem mintha le akarnám becsülni annak a tragikumát, amikor mindenféle gyerekek gyilkolják le egymást… de a megvalósítás különbségei miatt sokkal jobban átérzem a Hadiskola eseményeinek tragikumát. Szörnyű, de az ötödik legyilkolt gyerek után a hatodik, hetedik, tizedik legyilkolt gyerek már nem váltja ki azt a tragikus érzést, amit egyébként kéne – már csak azért sem, mert papírmasé-figurák azok, akik gyilkolják egymást a Viadalon. Ezzel szemben sokkal élőbb, sokkal zavaróbb és idegesítőbb, amikor Endert utálják sokan – pusztán azért, mert sikeres. Amikor a tanárok minden egyes nap összeeresztik Ender csapatát a gyakorlóteremben egy szimulált harcra – az valahogy sokkal felháborítóbbra sikeredik, mint amikor a Viadal játékmesterei csalnak a játéktérrel.

Orson Scott Card kisebb és hihetőbb akciókkal, eseményekkel tud több érzelmet kiváltani (legalábbis bennem), mint ahogy Collins meg tudja fogni a “gyerekek gyilkolják egymást”-témakört.

Lehetne azt gondolni, hogy a Hunger Gamesnek nem én vagyok az elsődleges célközönsége: lehet azt mondani, hogy 5-10 évvel idősebb vagyok már annál, hogy igazán élvezni tudjam. De elvileg a Végjátéknak is meg lenne az a lehetősége, hogy ugyanezt a célközönséget ugyanígy elkábítsa. De lehet, hogy egy-két év múlva, amikor jön a filmváltozat, akkor beindul a kiadói, stúdiói marketing gépezet, és akkor majd ez fog a csapból is folyni.


Korhatár karikákat a Youtubera!

Posted by merras on március 1, 2012

Vicces módon abban a másodpercben jött egy e-amil egy hazai moziforgalmazótól, amikor éppen a legújabb The Avengers trailert pakoltam ki az SFportalra. És – a gyaníthatóan BCC-ben körbeküldött – levélke pont a különböző filmelőzetesek felhasználásával kapcsolatban érkezett a dolog.

Nehéz megállnom, hogy aktuálpolitikát vigyek bele a történetbe, de azért jellemző, hogy egy újabb gyerekvédő-kultúrharcos köntösbe bújtatott, kontrollmániás hülyeség csúszott át a szavazódroidokon a parlamentben. Olyan, ami nem számolt azzal a cirka 20 évnyi technikai fejlődéssel, ami a kommunizmus óta eltelt.

Egy január 1-étől érvényes törvény szerint egy besorolással még nem rendelkező film előzetesét kizárólag abban az esetben lehet közzétenni, amennyiben maga az előzetes legalább kapott valamiféle korhatár besorolást. Gondolom, van erre valami bizottság, ami megméricskéli, hogy ha a filmben három másodpercig látható egy X kerületű mell, akkor az 16-os korosztály, de ha vér csöpög róla, akkor az már 18+, valamint az anyaszentegyházból való kiátkozás.

Tisztelt törvényhozóink persze csak a házifeladat felét végezték el, mert végrehajtási rendelet híján “tudja-a-*szom” módon lehet értelmezni a dolgot. Gondolom, egy filmforgalmazónak csak vannak ügyvédeik, meg egyéb jogi szakértőik, akik nyilván vakargatták a fejüket, mielőtt kiment volna a körlevél, melyben aggályosnak tartják a külföldről átvett előzetesek online publikálását, legalábbis amíg nincs végrehajtási rendelet. Merthogy lehetséges, hogy a hazai médiában megjelenő külföldi előzetesek is a törvény hatálya alá esnek. Vagy nem. Éljen a jogbiztonság!

Azért definiáljuk már egy kicsit ezt a “külföldi előzetesek publikálása” címszót. Mert ez az esetek egy jelentős részében azt jelenti, hogy beillesztek egy nyomoronc Youtube videót egy cikkbe. Amit ha nem illesztek be egy bejegyzésbe, az akkor is marhára ott marad a Youtube-on, és a tisztelt olvasó legfeljebb az én közreműködésem nélkül fogja megtalálni pont ugyanazt a videót.

A törvényalkotók nyilván azt gondolják, hogy ha a következő percben mondjuk lejön egy előzetes a Star Wars hetedik epizódjából, mert George Lucas hirtelen bejelenti, hogy lesz… nos, akkor én majd szépen kivárom, amíg a trailer eljut a magyar forgalmazóhoz, aki rárakja a korhatár besorolást, ez mindössze néhány nap, és majd azt osztom meg a közönséggel. Nem pedig abban a pillanatban dobom ki a BREAKING NEWSt.

Nem tudom, hogy miért gondolja azt állambácsi, hogy mindenre majd összehív mindenki egy illetékes szakbizottságot, aki majd jól eldönti, hogy hogyan jó a dolog. A megosztás, a lájkolás, a retweet és sorolhatnám arról szól, hogy AZONNAL, késlekedés nélkül dobom tovább az infót azoknak, akiket az potenciálisan érdekelhet. Legyenek ezek a Twitteres követőim, vagy egy komplett Facebook oldal közönsége. A Youtube attól Youtube, hogy az oda felpakolt videók pillanatok alatt terjedhetnek.

Van egyébként rosszabb is: az efféle videómegosztókon ugyanis – horrible dictu! – komplett filmek is elérhetőek. Mármint legálisak. Kisfilmek, websorozatok, de akár teljesen normális mozifilmek is. Amiket – ó, szűzanyám! – anélkül nézhet meg bármely magyar állampolgár, hogy bármiféle, hazai szabályoknak megfelelő korhatár besorolás lenne rajtuk. És ezeket bárki továbboszthatja, lásd a mellékelt ábrát.

Szóval, sikerült hozni egy újabb, a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott, és amúgy betarthatatlan szabályozást. Mert őszintén: nem lehet minden pofon mellé rendőrt állítani, ahogy nem lehet ellenőrizni a blogokat, fórumokat, és Facebook megosztásokat sem. És ez így is van rendjén.


br0d, m3rra5, l3z, aDePTuS @ H4ck10n, azaz Hacktion

Posted by merras on október 12, 2011

Nos, tegnaptól kezdve egy egész ország megismerhette a Merras nicknevet, legalábbis az ország azon fele, amelyik nem a VV5-öt, hanem a H4ck10n-t, akarom mondani, a Hacktiont nézte.

A magyar hekkeres sorozatnak a vezető forgatókönyv írója ugyanis Fonyódi Tibor, aki, khmmm, életszagú betétekkel színesítette a műsort.

Még a nyáron megírta nekem, hogy beleírt a sorozatba egy Merras fedőnevű karaktert, aki félig magyar, félig pedig japán, és kettő darab, egészen fullos kurva kíséretében jelenik meg egy partin, egy luxuskocsiból kiszállva. A magyar filmes valóságnak köszönhetően a luxuskocsi ugrott – nyilván nem volt rá pénz, hogy béreljenek ilyet, az autógyárak meg valszeg nem tolongtak, hogy adjanak ilyet kölcsönbe.

A Hacktion alternatív valósága szerint tehát én nem SFportal főszerkesztő / online marketing szagértő vagyok, hanem hekker, akiben buzog a szamurájvér, és hajlamos vagyok Oroszlán Szonját egy határozott és erőteljes mozdulattal a székbe nyomni, ha úgy adódik az alkalom. Mindenesetre Tibornak köszönhetően a Merras név beírta magát a magyar televíziózás történelmébe, amiért hálám őtet örökké üldözni fogja.

I.M. Brodnak, akarommondanihogy, br0dnak köszönhetően egyébként a magyar sci-fi irodalomban már helyet kaptam:

Amióta bevezették a Merras-féle keresőoptimalizálási algoritmusokat, az összekapcsolt adatbázisok az információk végtelen tárházát biztosítják. Régebben az összes érintett adatcsoportot át kellett volna nézni, ráment volna két napom, de hála a technológiának, a magamfajta mezei dekás is sokkal többet tudhat meg, mint amit régen kibendzsózott volna az informátorokból.

Tüske a köröm alatt


Szóval, immáron duplán is meg vagyok örökítve az örökkévalóságnak. Triplázni akkor sikerült volna, ha egyébként a Hacktionben én játszom m3rra5-t, ahogy ezt eredetileg Tibor tervezte. El is mentem egy castingra, ahol közölték velem, hogy király vagyok, csak próbáljak meg felszedni az angol nyelvű szövegekhez némi japán akcentust. Az utasítás az volt, hogy nézzek meg pár Heroes epizódot, és igyekezzek úgy beszélni, mint Hiro Nakamura az első pár részben.

Ezek után b4szt4k v1554h1vn1, ami egyébként nem baj, mert miután Keanu Reeves-szel volt közös filmem, nyilvánvalóan óriási visszalépés lett volna a színészi karrieremben, hogy egy magyar tévésorozatban szerepeljek.

m3rra5 – akinek a nevét amúgy az ilyen h4ck3r35 átírásban egyébként m3rr45-ként illene írni, az eredeti koncepció szerint – SPOILER ALERT!!!!!!!!!!!!!!!!!! – elvileg beépített ügynök, legalábbis amit nekem elmondtak a készítők, annak alapján a jófiúkhoz tartozik.

Ami azért megnyugtató, mert a lenti videórészlet alapján eléggé sz4r0k lennének a kilátásaim, de ha mégiscsak jófiú vagyok, akkor talán megúszhatom ezt a kínos halált, amit a főszereplők vizionálnak nekem.

És bár itt ebben a bejegyzésben meglehetősen önző, ámde el nem ítélhető módon m3rra5 van kiemelve, azért jegyezzük meg, hogy a többi, a videjóban feltűnő nick is valós személyhez köthető: br0d, akinek l0f4s5 a seggébe, hogy nem blogol, és elhagyta a sci-fi írói pályát, l3z, és feltételezhetően aDePTuS nickjét is az SFblogs.net bloggerei ihlették.


?>