A Star Trek XI nagyon üt!

Tegnap írtam egy Star Trek XI kritikát az SFportalra - nagyon-nagyon bejött nekem a film. Másfél héttel a premier előtt jött a lehetőség, hogy egy mini-cont szervezzünk a vetítés elé, ez nagyon gyors, és iszonyat fárasztó szervezést igényelt… pláne úgy, hogy ebből az időből 5 napot külföldön töltöttem, nem lehetőségem a távolból semmit sem csinálni. (Ritát kísértem el élete első FedConjára - erről a napokban jönnek beszámolók is az SFportalra. Szerencsére kitűnő előadók, kitűnő előadásokkal segítettek, Steve segített a technikai háttérben, Sheenard a szervezésben.

Szó mi szó, fárasztó volt megcsinálni az estét, de az új film komoly jutalmat jelentett számomra ezért cserébe. Engem totál lenyűgözött, pedig nagyon-nagyon más, mint az eredeti franchise tagjai. Fogták, kiszedték az eredeti Star Trek értékeket, és modern köntösbe öltöztették az egészet - és ez nagyon jól működik. Annyira jól, hogy vetítés közben megfordult a fejemben: a Star Wars most komoly konkurenciát kapott a mozivásznon, a Trek szerintem ezentúl moziban is képes lesz Star Wars szintű sikereket elérni. A további véleményem az SFportalon.

Kedves Gáspár András!

Megvallom, picikét furán érzem magamat, így az új Star Trek mozifilm kapcsán. Itt van egy 40-valahány éves tévésorozat, ami sokak életét megváltoztatta, nagyon pozitív irányba: személy szerint én például az első Star Trek mozifilmmel ismertem meg a science-fictiont, és váltam a téma szerelmesévé. Aztán ahogy egyre jobban megismertem a Treket, nem csak szép űrhajókat, a nézőt elvarázsoló sztorikat kezdtem el értékelni, hanem a felszín alatti értékeket is. Rájöttem, hogy a Star Trek nem csak egy sci-fi sorozat, hanem egy közösségformáló erő is, amely sok embernek mutat jó példát is, inspirálja a rajongók kreativitását. Lenyűgözve olvastam például NASA-tudósokról, akiket annyira megfogott a Star Trek, hogy az űrkutatást választották hivatásul. De ugyanúgy fantasztikus dolog volt az elmúlt hétvégén Nichelle Nichols-szal, az eredeti sorozat Uhurájával találkozni: bennem ő már a “Trek nagymamájaként” él, egy fantasztikus, tiszteletre és szeretetre méltó asszony, aki pusztán azzal, hogy elvállalt egy szerepet, milliók életét változtatta meg. És érződött rajta, hogy nagyon is tisztában van azzal a felelősséggel, amit ez a szerep a való életben rápakolt. Tudja, hogy akinek rajongói, követői vannak, az rá van kényszerítve arra, hogy jó példát mutasson nekik.
Arra gondoltam, hogy ha már új Star Trek film bemutatását ünnepelhetjük, egy olyan filmét, ami a franchise megújulásának sarokköve lehet, amely még több emberhez eljuthat, mint valaha korábban… nos, akkor nézzünk vissza egy picit ezekre az értékekre, amiket a Star Trek jelent… legyen az tolerancia, a közösség ereje, humor, vagy bármi egyéb. Köszönet érte minden előadónak, hogy segítettek ebben.

Hogy miért írom le mindezt? Mert tudom, hogy Star Trek rajongó vagy Te is - de hát ez látszik abból is, hogy Te is eljöttél a MOM Parkba éjfeles premier vetítésre. Mégis, úgy érzem, talán több Star Trek epizódot vagy filmet kéne megnézned, hogy jobban azonosulni tudj a Gene Roddenberry-féle álommal. Ő egy olyan utópiát álmodott meg, ahol az emberiség levetette a 20. századi nyűgöket, magasabb célokért, a közösség javáért dolgozik mindenki. Észrevetted például, hogy milyen kevés ügyvédes epizód van? Én úgy látom, hogy az emberek inkább a fejlődéssel vannak elfoglalva, azzal, hogy értéket teremtsenek, és eközben nincs kedvük túl sok időt pereskedéssel tölteni. Ha például egy karakter író, az általában azzal van elfoglalva, hogy jó dolgokat írjon, mert fontos gondolatai vannak a világról - nem pedig a múltjából próbál élni, hogy a harmadik-negyedik kiadónak is eladja a 10-20 évvel korábbi sikert. Nyilván azért is nehéz lenne, mert a Föderációban nincs pénz, így senkinek sem kell a vagyongyűjtéssel foglalkoznia, a kreatív kapacitásait jobban ki tudja használni ezáltal. Volt ugyan egy olyan főszereplő a Star Trekben, aki nem csinált lelkiismereti kérdést abból, ha ugyanazt az árut több vevőnek is eladta - egy ferengi, bizonyos Quark, de lássuk be: ő nem a Star Trek mintapolgára, hanem inkább a mi 20-21. századi viselkedésünknek a karikatúrája.

Én úgy gondolom, hogy a trekker-létnek valahol az az értelme, hogy a Roddenberry-féle elveket megpróbáljuk átültetni a valóságba, a saját kis életünkbe… és ha elég sokan megtesszük, akkor talán tényleg eljöhet egy Föderációra hajazó világ.

Tudom, Star Trek rajongó vagy Te is, ráadásul egy olyan, aki sok-sok évvel ezelőtt sokat letett a magyar sci-fi és fantasy asztalára, és elszomorít, hogy manapság ritkábban foglalkozol azzal, ami Téged ismertté és naggyá tett: az írással. De a mai este meglepett, és nem annyira pozitívan - ha valamit meg lehet tanulni a Trekből, az az, hogy sértettséget, problémákat nem feltétlenül erőszakkal érdemes megoldani, mert az csak újabb problémákat szül.

Talán nem kell Trek-rajongónak lenni, elég a civilizált viselkedés is ahhoz, hogy ha valaki kezét nyújtva jön oda hozzám, akkor nem “Elmész Te a picsába!” felkiáltással fogadom, majd leveszem a szemüvegét és három darabba töröm. De az ilyen viselkedésnek az én szememben különös bukét is ad az, ha egy Star Trek filmbemutatón csinálják. Meg némileg értetlenséggel is állok a helyzet előtt - bár annyira nem vagyok meglepve. Hiszen néhány éve például a Tuan kiadó volt számodra a kiadók non plus ultrája, aztán hirtelen váltással ellenséggé váltak számodra.Többször is, élőben is, és fórumon is kiemelted, hogy mennyire örülsz, hogy Sheenard szerkesztette az Ezüst félhold újrakiadását. Akkor sem új regényt, csak egy újrakiadást… Azóta nem is nagyon érintkeztetek - az meg, hogy Ti ketten más-más könyvkiadót éreztek vállalhatónak, szerintem elégtelen ok egy ilyen kifakadásra. Nem értem, milyen indulatok működnek Benned, de talán tényleg gyógyító hatású lenne, ha megnéznél pár szezon TOS-t vagy TNG-t.

Hogy aztán ne aktuális pereskedések, balhék, viták és szemüveg összetörések kapcsán kelljen Rólad hallanunk és blogolnunk, hanem új és kitűnő SF regények szerzőjeként. Hidd el, Te is jobban éreznéd magadat, meg az olvasóid, rajongóid is.

A Metropolis Media 2009 legjobb európai scifi kiadója!

Néhány perce ért véget az Eurocon díjátadó ünnepsége, ahol komoly elismerést kapott a magyar scifi élet: a Galaktika Magazint és a Galaktika Fantasztikus Könyveket is jegyző Metropolis Media nyerte a legjobb európai scifi kiadónak járó díjat.

Hadd gratuláljak elsőként ehhez a nagyszerű eredményhez!

Részletek hamarosan az SFportalon!

Megyünk az Euroconra!

Ha egy pár napos betegszabit nem számítok, akkor ez lesz az idei első szabadságom, és ez már önmagában is okot ad a vidámságra.

Elgondolkodtam, és az elmúlt 5 évben gyakorlatilag alig pár olyan külföldi látogatásom volt, ami nem valamilyen sci-fi találkozóhoz kapcsolódott: ha nem Euroconra mentem, akkor FedConra, vagy pedig valamilyen cseh conventionre.  Az Euroconon jelenlévő társaság viszont nagyon király, egy csomó jó arc van köztük, akikkel jó találkozni. Másfelől viszont, úgy tűnik, hogy az olasz szervezőség az, amelyik nagyjából olyasfajta, kiegyensúlyozott rendezvényt akar csinálni, mint amilyet én is vágyok egyszer szervezni.

Kiegyensúlyozott, mert nagyjából hasonló arányban van jelen az irodalmi és a tévés, filmes tematika. Ilyen rendezvény meg relatíve ritkán van. A FedCon, a másik kedvencem, az kizárólag tv sorozatos jellegű: kb. 2-3 tucat különböző tévészínész a díszvendégük, a Star Trektől kezdve a Babylon 5-ön át a Battlestar Galacticáig. A legtöbb Eurocon viszont főleg sci-fi írókat vonultatott fel - én viszont zabálom az irodalmi meg a filmes témát egyaránt.

Az Eurocon immáron több, mint mint 30 éve kerül megrendezésre - 1972-ben Triesztben trombitálták össze az elsőt. Akkor többek között Trethon Judit is a magyar küldöttek táborát erősítette - aki sajnos már a tavalyi moszkvai találkozón sem tudott résztvenni…

Véget ért a Battlestar Galactica nevű legenda

Nekiültem, hogy akkor én most írok az SFportalra egy komoly, jó kritikát a Battlestar Galactica sorozatról, mert ha van olyan tévéműsor, ami ezt megérdemli, hát az a BSG. De egész egyszerűen képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, sokkolóan jó sorozatról van szó.

Az biztos, hogy Ronald D. Moore egy nagyon-nagyon fontos mérföldkövet rakott le általában a sci-fi, és azon belül is a televíziós sci-fi történetében, és remélhetőleg nagyon meghatározó iránymutatásként is szolgál: hogyan kell tévében jó scifit csinálni.

Ezzel párhuzamosan szerintem túlságosan magasra dobta fel a lécet, amivel az az egyetlen egy probléma, hogy legalább egy tizessel öregebb leszek, mire ezt bárki képes lesz újra megugrani. Nagyjából egyenletesen jó színvonal, tényleg csak néhány gyengébb epizód csúszott be, baromi jó karakterek még annál is jobb színészekkel.

Csodálatos egy sorozat volt, és bizony nagyon fog hiányozni a hétről-hétre való várakozás, hogy mikor jön végre az új epizód.